|
Na és
most összefoglalóan leírnám az én bikejöringes módszeremet!
Nos, a bikejöringhez
szükségeltetik legalább egy eb (kettőt is be lehet fogni, de a kezdők ne
kapkodjanak).
Felszerelés tekintetében szánhúzó hám, egy összekötő kötél - ha lehet,
rugós/rugalmas résszel rendelkező.
Versenyeken, főleg rázósabb terepeken kötelező és amúgy erősen ajánlott
a fejvédő sisak használata, illetve aki úgy érzi, a bicajozáshoz
használt könyök/térd védők, stb.
Létezik még egy ún. távtartó, amit arra találtak ki, hogy ne akadjon
bele egykönnyen a kötél az első kerékbe (megjegyzem, én sose használtam,
és megvagyok nélküle... hátránya ennek is van, mert a kormányra
rögzítik, rossz helyen van a súlypont, és ha a kutya megrántja a
kormányt, akkor nincs mese, borulsz ^^ Hegyi terepeken lehet még hasznos
ez a "horgászbot", bár sajnos ahol én lakom, maximum pár kis bucka van
és a töltésoldal, tehát szükségtelen).
Nos az én módszerem némiképp eltér a szabványoktól. Az előírt
kötél/kötélzet hosszúsága 205 cm.
Én 2001-ben kezdtem bicajozni a malamutommal, otthoni keretek közt, és
akkor még csak saját magam által gyártott, könyvekből ellesett
felszereléssel.
Első hivatalos egykutyás kötelem 205 cm hosszúságú volt és merev, tehát
rugózás nélküli. Meg kell mondjam, elég sokat bajlódtam vele és nagyon
balesetveszélyesnek találtam.
Távtartó hiányában egy ilyen hosszú kötél nagyon veszélyes! Azt hiszem
nem is kell részleteznem miért, de azt hozzátenném, hogy egy ilyen
hosszúságú kötél esetében a kutya több, mint 360 fokos kört tud leírni a
bicikli körül, az ember mögé kerülve!
A másik szempont: első kötelem 7 mm-es hegymászókötélből készült, ami
szintén nagyon veszélyes volt, mert nagyon vékony, és semmilyen tartása
nincs, könnyen beakadt a kerékbe.
Épp ezért csökkent nálam a hegymászókötél hossza 150 cm-re, akkor ez
vált be a legjobban, és ezzel együtt elkezdtem többféle kötéllel is
kísérletezni (most nem is írnám le mindet).
Ami az akkori kísérletezéseimnél bevált, és könnyen beszerezhető volt,
meg amolyan aranyközépút, a 9 mm-es hegymászókötél. Ennek már volt
tartása, nem volt se túl vastag, se túl vékony. 150 cm-es kötélhosszhoz
ez a kötél megállta a helyét, már nem akadozott bele mindenbe.
Persze ennek a kötélnek is volt hátránya. Mivel se nem túl vastag, se
nem túl vékony, ha az ember nem figyel oda, ezzel is borulhat. Bár olyan
kötél nem is létezik, amivel nem lehet borulni, úgyhogy senki se bízza
el magát :)
A másik kötél, ami a kezdőknél is bevált, az a (képen fekete) 10 cm
átmérőjű, tömör, kemény, egyenesre rúgó hegymászókötél volt. Ez elég
vastag volt ahhoz, hogy ne tudjon túl könnyen beakadni a kerékbe...
Igazából csak úgy tudott beakadni, ha áttekertél rajta, de ehhez már
tényleg nagyon szerencsétlennek kell lenni egy rövidített kötélhossznál,
ráadásul én ennél a kötélnél lecsökkentettem a kötélhosszt olyan 145
cm-re.
A borulások százaléka ennél a kötélnél nagyon elenyésző volt.
Hátránya viszont az volt, mint minden hegymászó kötélnek, hogy nem
vízálló, és vizesen nehezebb lesz. Ez a kötél alapjában véve is elég
nehéz és merev, de ez a súly tökéletes arra, hogy ne akadjon bele a
kerékbe. Viszont nedves/vizes állapotban meg már túl nehéz...
Később végre sikerült beszerezni a fogatkötélzethez is használatos
hajó/bója/vízisí kötélnek nevezett (de újabban már síkötélnek is
hallottam), műanyag, üreges, fonható, hiperkönnyű kötelet. Az áttörő
változást ez a kötél hozta, bár eleinte nagyon kritikus voltam. Nyilván,
ez a kötél is rendelkezett előnyökkel és hátrányokkal. Szembetűnő
hátránya, hogy túl könnyű egy kutyához. Ezért a karabiner súlya nagyon
sokan nyom a latba, és ha túl nehéz a karabiner, akkor könnyen
lengedezik, és a kutya hátán is pattog (a hegymászókötelek önmaguk
súlyából adódóan ezt a pattogást lefogják). Mindenellett a szűzkötél még
eléggé hajlékony is.
A könnyű kötél viszont a legtöbb szempontokból előny, de kezdőknek csak
óvatosan és fokozott odafigyeléssel ajánlanám. Óriási előnye még, hogy
vízálló, és fonható.
Én ennél a kötélnél eleinte csupán 140 cm hosszal kezdem kísérletezni
egy kutyához, de még nekem is oda kell figyelni, mert könnyen belengett
a könnyű súlya miatt (tényleg nagyon-nagyon könnyű). Idővel, ahogy már
kezdtem ráérezni a kötél lehetőségeire és hozzászoktattam magam az ehhez
képest nehéz hegymászókötelek tökéletesítése után, növeltem a hosszát
150 cm-re. Két kutyás kötélként megfonva viszont eleve hosszabbal
kezdtem, majd fokozatosan növeltem a hosszt. Eleinte maradtam a 150-160
cm-nél, majd később olyan 170 cm-nél állapodtam meg. Ezek még
rugózásmentes kísérletezések voltak.
Majd
jött az áttörés!
Ez a remek fonható műanyag kötél végre teret adott a rugós változatok
kifejlesztéséhez, és ezzel elértem a végleges formációhoz :)
A rugózás tekintetében eleve min. 180 cm volt a kötél teljes hossza, ez se
nem hosszú, se nem rövid egy rugós kötélnek, de a legbiztonságosabb hossznak
bizonyult. Idővel viszont a 205 cm is működött, nagyon jó minőségű
gumikötéllel beépítve, amely tartja a rugalmasságát minden körülmények
között, sok használat mellett is. Nem olcsó mulatság, de mindenképp megéri a
minőségi rugózású gumi! Ha ugyanis elengedne, ismét veszélyessé válna ez a
hossz.
Ezt követően a
két kutyás Y kötelekkel is elkezdtem a rugós verziót kifejleszteni. Rengeteg
ötletem volt, de végül maradtam az aranyközépútnál itt is. Az Y elágazás
előtti egyenes szakasz kapta a rugózást, ez vált be a legjobban. Ebben az
esetben is működik a 180 cm és a szabvány 205 cm. Akárhogy nézem, a 180 cm
még mindig előnyösebb mindkét verziónál.
Legújabb
fejlesztésem már nem biciklihez szabott, hanem edzőkocsihoz, szánhoz. Azért
pár szóban leírnám. Hosszban szintén működik a 180 és a 205 cm-es verzió,
megjelenésében két egy kutyás rugós kötélhez hasonlít, annyi különbséggel,
hogy ez egyfajta háromszöget alkot, így is van összefonva. Az ötlet onnan
jött, hogy én sokszor csatoltam a nyakösszekötőt a kettes Y kötél
elágazásába, így az egy kisebb háromszöget alkotott. Elsősorban akkor
használtam ezt a módszert, ha olyan kutya került a kis kettes csapatba,
amelyik nem viselte el, hogy nyaknál össze legyenek kötve. Ez a háromszög
megakadályozta, hogy túl messzire kerüljenek egymástól. Ennél az új ötletnél
viszont ez a háromszög rugózik ki teljes hosszra. Kipróbáltam biciklinél is,
még ott is használható, de csak ésszel :)
És most rátérek a biciklihez való rögzítésre. Ez nagyon fontos rész lesz!
A már leírt összes kötélhosszhoz a majd képen is látható rögzítő módszert
használom.
A karabineres fix rögzítés nálam nagyon bevált!!!
A rögzítés pontos helye ettől függetlenül úgy a helyes minden esetben, ha
oda van rögzítve a kötél, ahova én is rögzítettem (kép). Én fixen rögzített
tűzoltókarabinert helyeztem a biciklire, és egyszerűen csak belecsatoltam a
köteleket. A köteleim hosszát is ennek függvényében alakítottam ki! Tehát
kérem szépen itt semmi sem véletlen :)
Nem árt megemlíteni, hogy a biciklin hagyományos, illetve V-fék van-e,
ugyanis ez sem mindegy. A hagyományos egyáltalán nem előnyös, semmilyen
szempontból! A V-fékek elég megbízhatóak és praktikusak (az én biciklimen is
V-fék látható).
A gumi sem mindegy. Vannak olyan gumiabroncsok, amelyek bordázata,
mintázata, felülete nagy mértékben befolyásolja a kötél beakadásának
lehetőségeit.
Az én bicajomon (kép) ettől függetlenül egy olyan terepgumi van, aminek
eléggé bordázott a felülete, és ezáltal könnyebben beakadhat a kötél.
Előnye, hogy vastag és széles a gumi, viszont dög nehéz is! Nekem viszont
szükségem van ilyen gumira a terep miatt. Vannak vékonyabb terepgumik is.
Mindenképp terepgumikat ajánlok bikejöringhez!
És természetesen nagy odafigyelést, hogy elkerüljük a borulásokat, és az
esetleges kéz és lábtöréseket, stb... :)
Pár
tipp a hegymászókötelet választók figyelmébe a karabinerek rögzítéséhez:
Akit nem zavar, az nyugodtan köthet egy egyszerű, primitív csomót rá, de aki
igényesebb külsőt szeretne, és egy kis kézügyességgel is rendelkezik,
könnyedén boldogulhat. Nemes egyszerűséggel én egy erősebb, vaskosabb
cérnával levarrtam egy kb. 2-3 cm-es szakaszt, jó erősen összeszorítva. Itt
nem varrógépüzemmódban kell nekiállni a dolognak, jó úgy összevissza, csak
jó stabil legyen a végeredmény :)
Ezeknek a köteleknek a végét előtte már elsütöttem öngyújtó segítségével.
Majd mikor kész lettem a varrással, hogy még jobban simuljon, elő újra az
öngyújtóval, újramelegítettem az elsütött részt, és rányomtam a
visszahajtásra. A képen ez látszik is, így laposabb :) De hozzáteszem, ne
puszta kézzel végezzük az ilyesmit, mert az ujjunk nem fogja értékelni a
dolgot (forró és fájdalmas). Én általában az öngyújtó műanyag testével
nyomkodom meg a kötél végét közvetlenül a melegítés után - 2 légy
egycsapásra, egyazon eszközzel :)
Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, akkor következzenek a képek:
|
