A kutyaszánsportban használatos felszereléseken a hagyomány és a legmodernebb technika egyszerre megfigyelhető, természetesen a rendeltetéstől függően különböző arányban... Tákolhatunk otthon szánt, edzőkocsit, sőt egész jót is készíthetünk, de egy 4 kilós sprintszán, vagy egy gyakorlatilag csak fejszével megrongálható hosszútávú szán azért más. Hazai körülmények közt persze legtöbbször se pénz, se elkerülhetetlen szükség nincs a csúcsszéria beszerzésére. Tehát akkor most lássuk, miket kell beszereznünk, hogy azt mondhassuk, van egy jó felszerelésünk.

 

HÁM Az egyik legfontosabb kérdés a hám milyensége, nem csak azért, mert hám nélkül nem hatékony a húzás – bár látni e téren is érdekes elképzeléseket! -, hanem mert a jó hám szinte szárnyakat adhat a kutyafogatunknak. Rengetegféle hám volt használatban azóta, hogy elkezdtek terhet húzatni a kutyával, nézzük hát, mostanában és a közelmúltban mit használnak, használtak! - KERESZTPÁNTOS HÁM (X-BACK HARNES): Itt a háton futó pántok keresztezik egymást, mögöttük pedig még egy „X” található, ez a hát pántjainak közepét köti össze az alulról jövő pántokkal. Elvileg ez a hámtípus adja a legszabadabb mozgást a hátnak, miközben támasztja is, ezért a sprinthajtásban főleg ezt használják. Egyébként is a legelterjedtebb hámtípus. (Mostanában megjelent egy továbbfejlesztett változata is, ennél a háton keresztbe futó pántok kb. 10 cm-en együtt mennek, utána futnak le az alulról jövő pántokhoz. Ezzel talán azt célozzák, hogy a lapockák táján jobban eloszlik a terhelés.) - PÁRHUZAMOS PÁNTÚ HÁM (SIVASH HARNES): A háton futó pántok a nyaktól közel párhuzamosan futnak a csípőig, ahol találkoznak az alulról följövőkkel. Valamivel előrébb egy keresztirányú pánt fut, ez is összeköti a négy nagy pántot. Főleg a távolsági versenyeken használják. - GRÖNLANDI, VAGY ESZKIMÓ HÁM: A grönlandi hám tulajdonképp egy X-back hám, a hátsó X nélkül. A sarkvidéken sok helyütt ezt használják. Múzeumban láttam ilyen hámot fókabőrből csomózva, nem volt új. Előnye, hogy egy folyamatos szálból meg lehet csomózni, vagy varrni. - KANADAI TANDEM HÁM: A kanadai tandem hám egy különleges fogatolási módhoz lett kifejlesztve, itt ugyanis a kutyák egyesével mennek egymás mögött, két kötél között. Ebből eredően a hám két ponton csatlakozik a kötélzethez, a formája is kissé más, leginkább egy mini ló hámhoz hasonlít. Sűrű erdőben, mély hóban használják, ahol a fák, bokrok közt kanyarogva könnyebben fölakad az egymás mellé fogott két kutya (lásd: fogatolási módok, kötélzet). - KAMCSATKAI HÁM: Az 1918-24-es fotók alapján ez a hám is az eszkimó hámra hasonlít, gyakorlatilag azonos azzal. Persze az sem kizárt, hogy nem az eredeti hámot fotózták, hanem addigra már máshonnan odakerült az X-back. Akár lehet az eredeti is. Nagyon elzárt vidékeken is ezt használták. - SÚLYHÚZÓ HÁM (FREIGHT HARNES): Súlyhúzó versenyeken használják. Ez sem egy hagyományos hám, a feladat sem, amire használják. A kutya testénél jóval hosszabb, a két hátranyúló pánt közé egy távtartót tesznek be, ami segíti a súly egyenletes eloszlását. Anyagát tekintve a hámok eredetileg bőrből, mostanában műszál alapú textilből készülnek, a kutya méretére, alkatára, a mellkasi és a nyaki részen előírásszerűen béléssel. Fontos hogy a hám anyagának legyen tartása (így nem gyűrődik, redőződik könnyen), de mégis simuljon jól a kutyára.

 

NYAKÖRV Fontos, hogy biztonságosan ki lehessen vele kötni a kutyát, tehát karika, csat, a nyakörv anyaga és a varrás, vagy szegecselés is mind erős, megbízható anyagból készüljön. Sajnos árulnak iszonyú silány minőségű nyakörveket is, legyünk résen! Ráadásul még a legjobb szándékú árus sem tudja mindig, mekkora erő rejlik egy szánhúzókutyában. A nyakörv készülhet bőrből, műszálas textilből (gurtniból), esetleg visszafont kötélből is. A bőr előnye, hogy jól néz ki, ha jó anyagból, tisztességesen készítették, nagyon erős, kopásálló. Hátránya, hogy azért néha illik ápolni, zsírozni, ez pedig nem ritkán elmarad. A hajtás során elég hajmeresztő terepeket küzdünk le, emiatt a holmik finoman szólva is koszolódnak, mi megint - mert nem először! - késve érünk haza, csak leszórunk mindent, rohanunk a dolgunk után. A holmik pucolása legközelebb akkor jut eszünkbe, amikor megint indulnánk. Na, majd ha hazaérünk mondjuk, de minden kezdődik elölről. A gurtni és a kötél műszálas anyaga elég érzéketlen a koszra (esetleg le is moshatjuk, ha már fáj megfogni is), általában olcsóbb. Viszont egy rosszul visszafont kötél hamar szétmegy, ha nem erre való anyagból készült, és hamar elkopik. Lehet a nyakörv fix, félfojtó, ahol a szorulás behatárolt, és lehet fojtó. A fojtót szépen elfelejtjük, mert bár menet közben még a legdekadensebb kutya sem szokta fölakasztani magát, de előadódhat baleset, vagy pl. elrohannak a kutyák (ne tessék röhögni, mindannyiónkkal többször előfordult már), valamelyik hátsó botlik egyet, aztán máris szorul a gége! A fix és a félfojtó már ilyen helyzetben is elég biztonságos, a lényeg, hogy ne tudjon kibújni belőle a prémesállat, de ne is szorítson. Ha csak hajtáskor van fönn a nyakörv, talán a félfojtó (elég horrorisztikus név, pedig pont az a lényege, hogy nem fojt!) a legkényelmesebb viselet, beállítjuk a méretet, aztán egy mozdulattal föl-, vagy lekaphatjuk.

 

KÖTÉLZET A kötélzet szintén kiemelten fontos dolog, miből, hova mekkorát, karabinerek, mindezek alkalmazása a befogási stílusokhoz. A hőskorban nyilván bőrből, később növényi szálakból (pl. kender) készültek a kötelek, mostanában ezeket is műszálas anyagok váltották föl. A bőr előnye a sarkvidéken, hogy nagyon erős, kéznél van, ezért olcsó, nem fagy szét (sajnos bizonyos hőfok alatt sok műszál már törik!), viszont nyúlik, a kutyák megehetik. A növényi anyagok szintén hidegállóak, nem nyúlnak, nem túl drágák, de gyorsan kopnak és a víz eléggé eszi őket. A modern műszálas kötelek megjelenésével nagyot ugrott előre a sport. Nem nyúlnak (ez alatt a minimális nyúlást kell érteni), víz és koszállóak, erősek, kopásállóbbak a növényi kötélnél, nem eszik meg a kutyák, nem is túl drágák. Hátrányuk lehet, hogy extrém hidegben törékennyé válhatnak, de ha az Antarktiszra is tudtak műszálat készíteni, akkor vélhetően megvan a megoldás. Sajnos a műszál is elrágható és akadnak olyan megátalkodott ebek, akik ezzel rútul vissza is élnek! Ez pedig nem csak a leamortizálódó szerszámzat dühítő élményével járhat, hanem az így elszabadult fél fogat halálra is vonszolhat egy kezdő kutyát, vagy más baleset érheti őket. Ezért is jelent meg az a megoldás, hogy a fonott kötélzetbe nagy cselesen egy drótkötél kábelt tesznek. Tájképileg nem ronda, nem látszik – bár van, aki csak a pucér kábelt használja – és a kutya is elcsócsálja egy darabig, mire elpattan. Igazából nem rágja, ráfog, látja, hogy nem megy, abbahagyja. Az egyszerűség és az elterjedtség miatt itt most a NOME stílusú fogatolás kötélzetét olvashatjátok, ez a legáltalánosabban használt. Kötél a következő helyeken virít a szánunkon: - húzókötelek, - hókampó kötele, - biztonsági kötél, - csomagrögzítés. A húzókötelek is többfélék lehetnek: - főkötél, főszár (gangline), - húzókötél, hátsószár (tugline), - nyakkötél, nyakszár (neckline). A főkötél feladata a húzó- és a nyakkötelek összegyűjtése, a főkötélen át jut el a kutyák húzóereje a szánhoz. A vezér, vagy vezérek tug-jától indulva halad a szán felé, közben csatlakozik hozzá a többi kötél. A szán előtt két fontos dolog figyelhető meg. Először is kettéválik és fut a szánon található rögzítési pontokig. Ezek tobogán esetén elöl, kosárszán esetén a kosár rész alatt futva egész hátul, a féknél vannak. A kettéválás célja az, hogy a szánt egyenletesebben érje el a húzás, ne csavarja, míg a fékig elvitt kötél azért jó, mert így nem húzza szét a fogat a szánt. Persze a szán elején egy külön kötél gondoskodik arról, hogy a szán „hátulról húzva” is irányba álljon. Ezt a kétágú kötelet egyébként ne is vegyük a főszár részének, már inkább a szán tartozéka! Egy-egy főkötél szakasz hossza általában 210 cm körüli - de vannak itt-ott eltérések. A húzókötél a hámtól a főkötélig feszül, ezzel húz a kutya. Hossza általában 120 cm, ami kellően szabad mozgást ad a kutyának terepen is, valamint minél hosszabb tugline-nal húz az eb, annál kevésbé törik meg a húzás iránya, annál hatékonyabb a munka. A nyakszár, vagy nyakkötél feladata a vezérkutyák összetartása - a double neckline esetében -, vagy a kutyák irányban tartása azáltal, hogy a kutyák nyakörvét összeköti a főszárral. Hossza 30 cm, a vezéreké gyakran csak 20-25 cm. Van benne logika, a 30 cm hosszú kicsit soknak tűnik elöl, rutintalanabb kutyák, vagy nehéz terepen gyakran belelépnek. Kamcsatkán, Szibériában nem túl elterjedt a nyakszár, igazából csak ebben különböznek a Nome stílustól (meg a szán, meg a hajtásmód, stb.). A kötél témához vesszük a karabinereket is, végül is a kötélen fityegnek, ide tartoznak. Karabiner lehet a főkötél kezdetén, ahol a szán alatt húzódó kötélhez csatlakoztatjuk, a húzószár és a nyakszár végén, ahol a hámhoz, nyakörvhöz csatlakoznak, és persze egyéb helyeken is, ahol gyors cserékre lehet szükség. Tehát karabiner, de milyen? - A főkötélhez nyilván bikaerős, rugós-csavaros, az se baj, ha kettő van. Lehetőleg biztosra kell menni, nagyon kínos, ha hirtelen elzúg a fogat, mi meg ott állunk egy megrakott szánnal, körülöttünk 400 hahotázó szomszéddal. A csavaros karabiner egyébként előírás is, legfeljebb a miniszter fia indulhat e nélkül egy versenyen, de ő is csak haza. - A hátsószáron és a nyakszáron már kisebb is megfelel, itt csak egy kutya erejével kell számolnunk. Itt arra figyeljünk, hogy versenyen ma már csak a forgókampós karabinereket használhatjuk, ha mással - tűzoltó, régi típusú pórázokon virító, ollós, stb. - próbálkozunk, hamar kizárnak. A nyakszár karabinere ne legyen túlságosan erős, hogy vészhelyzetben inkább az törjön, mint a kutya fulladjon! Érdemes még tudni, hogy az ezüstszínű forgókampós karabiner hidegben könnyen befagy, ami azon kívül, hogy megnyitja vaskos szavaink tárházát, még a ki és befogást is lassítja. Érdemes az úgynevezett rézkarabinert keresni, ez sokkal hamarabb kiolvad. Nem kell fél percig lehelni, már-már szopogatni, elég pár erős lehelés. (ami pl. egy nyolcas fogat 16 + 8 kikötő karabinerénél nagy különbség!). Annál is inkább érdemes keresni, mivel pillanatnyilag nem könnyű találni. - Még egy karabinert használunk, az ún. pánikhorgot, ami a fogat gyors indítását teszi lehetővé. Vannak különböző kunkötés technikák, de a csomók csak lazán tartva oldódnak, és ha 6-8-16 tomboló kutya rángatja a szánt, akkor a laza szár nem túl jellemző, így a kunkötés örökre összegyógyul. A pánikhorog mellett azért nagyon nem árt, ha más kötéllel is ki van kötve a fogat, ez csak az utoljára hagyott, végső indító. Ugyanis egy idő után kifárad, majd váratlanul eltörik. Nyilván nem a polcon, hanem indulás előtt. Szánnal indulva általában a hókampót is beakasztjuk valahova, plusz a kötél és a pánikhorog. Alapelv, hogy inkább 2-3 rögzítéssel, kötéllel többet, mint eggyel kevesebbet!

 

SZÁN Szán. Na végre, sóhajt föl az olvasó! Ha már egyszer szánra pattanunk, jó tudni, mik a konkrét terveink, hogy ahhoz válasszuk meg a járművet. Használhatunk: - kosár szánt, - tobogánt, - eszkimószánt, - pulkát. Leggyakrabban a kosár szánt használjuk, ez az átlag magyar télhez elég (vagyis sok, mert mostanában nincs is hó!). Sprintversenyeken, de középtávon és persze a nem versenyszerű hajtásban is a legelterjedtebb. Sprintre a rövid kosarú, de hosszú futófelületű szánokat, távolsági hajtásokra – distance verseny, túra – a hosszabb kosarúakat (150-180 cm) használjuk. Anyaguk hagyományosan fa: kőris, északi nyír, kickori fenyő, de a modern technikával itt is megjelentek a különböző könnyűfémek, ötvözetek, üvegszál, műanyagok, köztük is a kevlár. Súlyuk típustól, anyagtól függően 4-25 kg lehet. A tobogán a mély havak szánja. Distance versenyek, túra, expedíciók, stb. Az eredeti, hagyományos tobogán a kanadai erdővidéken alakult ki, valójában egy nyírfakéregből készített, fölkunkorított orrú lap volt, amit 3-4, egymás mögé befogott kutya húzott. Nagy előnye, hogy nagy felületen fekszik föl, ezért nem süpped be az erdővidék puha havába (nyitott területen a szél hamar keményre nyomja a havat), ám kemény havon épp a nagy felület miatt nehezebben siklik a kosárszánnál. Ezt a hátrányt küszöböli ki az az újítás, hogy a modern tobogánokon a kosárszánokhoz hasonlóan két csúszófelület - talp - van, közvetlenül efölé szerelik a tárolórészt. Így kemény havon kis felülettel siklik, mély hóban fölfekszik. Ráadásul vannak ún. half-, vagyis fél tobogánok is, ahol a tárolórész kb. 10 cm-re van a talajtól. Az eszkimó szánnal azt hiszem, elég érdekesség szinten foglalkoznunk, nem igazán a szánsport eszköze. Eredetileg tengeri uszadékfából készült, ezért tömör, nehéz, nagy. Bár régebben az inuitok 3-4 kutyánál ritkán fogtak többet össze, tehát szánjaik is kisebbek lehettek a mostaninál, a prémvadászat rájuk erőltetése óta nem ritka a 12-14-es fogat és a 6-6,5 méteres szán sem. Egy ilyen monstrum uszadékfából már több mázsa (oké, SI: több száz kiló). Később aztán, főleg Grönlandon megjelent a szánon a „handlebow”, ezzel némiképp hasonlóvá váltak a könnyebb szánokhoz, de a méret maradt. Sarkköri expedíciókon viszont még mindig népszerű az eszkimó típusú szán, mivel nagyon strapabíró, nehezen törik. A pulka a skandinávok szánja. Eredetileg rénszarvas, vagy ló húzta, mögötte pedig sítalpon futva a hajtó haladt egy kötélbe kapaszkodva. A tajga vadászai így nagyobb területet járhattak be egy nap. Mai formája a szánsportban külön szakág. Itt egy, vagy két kutya húzza a meghatározott súlyú, kis zárt szánt, mögötte pedig a sífutó halad. Itt említem még meg a JÖRING ágazatot, itt már nincs szán, a kutyák egy kötélen közvetlenül a sífutót húzzák. Kemény sportok ezek. (bike-jöring=kerékpár elé befogott 1-2 kutya, cannicross=kutyás futás) A szántalpról: hagyományosan fa, csontlemez volt, majd az inuitok kifejlesztettek egy sár-jég kenéses módszert, ami a modern műanyagok megjelenéséig a lehető legjobb megoldásnak bizonyult a sarki körülmények között. Délebbre a vasalás jelent meg, ami ugyan kopásállóbbá tette a talpat, de nagy hidegben masszívan lefagyott. Az idő haladtával megjelent a teflonbevonat, ami ugyan már nem fagyott le, de nehézkesen cserélhető, sérülékeny volt. A műanyagok (UHMW, QCR,) már sokkal jobb csúszási tulajdonságokkal rendelkeznek, ám lényeges a minél gyorsabb, sérülésmentes cserélési lehetőség. Az 1987-ben TIM WHITE által feltalált QCR azért bizonyult végül a legjobbnak, mivel a talpra szerelt fémsíneken pillanatok alatt cserélhető a műanyag talp, különböző hó- és útviszonyokra színek szerint elkülönített talpak vannak, így mindig a lehető legjobban sikló talpfelülettel suhanhatunk. Sprintesek gyakran még a QCR-t is vaxolják, ami meg aztán már tényleg röpül! Mivel a műanyag talp azért csak könnyen karcolódik, ezért Magyarországon igazából csak a versenyekre ajánlanék QCR-t, edzésen kár szétszaggatni. Nálunk, még ha van is hó, gyakran lyukas itt-ott a szoknyája, a kő, tégla, de még a fagyott talaj is kőkeményen karcol.

 

FÉK Mióta a szánokat fékkel szerelik föl - eredetileg csak egy karót nyomkodtak a földbe -, többféle megoldás alakult ki a száguldás kontrollálására. - HAGYOMÁNYOS FÉK: Itt a fék egy deszka, aminek a hátulsó végén derékszögben lefelé egy fém kampó mered, ez mar a hóba. A deszka elülső vége egy fém tokban van, ezt szerelik a szánra. A deszka két oldalán egy-egy kötél a szán kétágú köteléhez fut (lásd: kötélzet), ezen keresztül a főkötélhez jut a fékezőerő, nem a szánt húzza szét. Hátránya, hogy egy pontos fékként dobálja a szánt, a fékezőerő is gyöngébb. Ha elhajlik, törik, egyből nem fog, míg a két pontos féknél talán van idő észbe kapni. A rázkódás közben elvileg a fékdeszka is kieshet a fészekből (bár tényleg csak elvileg). - MÓDOSÍTOTT FÉK: A fékdeszka csuklóval kapcsolódik a keresztléchez, arra rögzül a két szánkötél. Az erőt itt a csukló és a kereszttartó léc veszi föl, ami eléggé rizikósnak tűnik. Ezért annak ellenére, hogy itt véletlen sem tud kiesni a fékdeszka a helyéről, mégis visszalépésnek tekinthető. - KÉT PONTOS FÉK: Itt a fék teljes egészében fémből készül, egy fém ív van a szán rakfelületének hátulsó végén a támfák tövéhez szerelve (ide jön a kétágú kötél is!), amin kettő hóba mélyeszthető kis cövek van. Gyakran a kis cövekek tövén még lapocska is van, így puha hóban nagyobb felület fog. A terhelést a fék szerkezete és a kötélzet veszi föl, a két pontos fölrögzítés miatt nem ráz úgy, a két pontos fogás pedig jóval erősebb fékhatást tesz lehetővé. Mostanában nem várható ennél jobb fékmegoldás. - DRAG: A drag nem igazi fék, csak lassításra szolgál, pl. hogy erős lejtőn ne csússzunk a kutyákra, vagy kacifántos terepen a sebesség csökkentésére. Tulajdonképpen egy alul erősen érdes, bütykös lap, amit a hóba taposunk. A szánhoz kötéllel, lánccal, merev, elforgatható rudakkal, vagy rugalmas rúddal, lappal rögzíthetjük. Fölemelni kézzel, vagy pl. gumipókkal szokták. - VEZÉNYSZÓ: Nem csupán a poén kedvéért, próbáljunk csak megállni egy jól dolgozó fogattal, főleg lejtőn, szarvasok után futva, ha nincs a vezényszó! 6 kutyától fölfelé bizony nem nagyon akad olyan fék, ami meg tudná állítani a fogatot, csak ha hallgatnak a szóra. Megfelelő viszonyok közt viszont meg lehet állni nyolc kutyával is csupán talpat földre nyomva és „állj!”-t zengve). Sose felejtsük el, hogy szánt hajtani nem erőből kell, úgy biztos a kudarc!

 

HÓKAMPÓ Télen megálláskor a hóba lenyomva a fogat rögzítésére használjuk. Kétágú kampó vasból, vagy ötvözetből, különböző méretben, formában készül. Puhább hóban jó, ha a kampón egy keresztlap is van a karmok fölött, hogy meg ne csússzon. 6, vagy több kutyánál több mint ajánlott a két kampó használata. Mivel hazánkban nem olyan kemény a hó, mint északabbra, jobban tesszük, ha nem hagyjuk ott két lenyomott kampóval sem a fogatot, hanem állunk a kampón, vagy ha mégis arrébb kell lépnünk, inkább fába, bokorba akasszuk.

 

EDZŐKOCSI Az edzőkocsi mostanában lassan fontosabbnak tűnik a szánnál, hiszen nagyon kevés a hó. Tavasztól őszig pedig nyilván csak kocsival edzhetünk. Edzőkocsiból is többféle van: - HÁROM KEREKŰ: Általában kisebb fogatok - 2-6 kutya - edzésére használják, a legtöbbször házi készítésűek. Az elöl lévő kerék, villa, kormány gyakran motorkerékpár eredetű, könnyebb kocsikban BMX származék. A váz többi részét gázcsőből is meghegeszthetjük, kellőképp erős, rugalmas. - NÉGY KEREKŰ: Nagyobb fogatokhoz 4 kerekűt érdemes használni, stabilabb útfekvése miatt. Itt is a házi gyártmányok a jellemzőek, bár kapható profi 3, vagy 4 kerekű is könnyűfém ötvözetből, de az még nem a mi zsebünkre van méretezve. - HOMOKFUTÓ MOTOR: Kétféle van, a 3 és a 4 kerekű. Nagy előnyük, hogy szinte bármilyen útviszonyok közt edzhetünk, a 4 kerekű nagyon stabil, és a motoros rásegítés is megkönnyíti a dolgunkat. Tulajdonképp a legprofibb edzőkocsiknak tekinthetők, de mostanában még nem túl olcsó mulatság beszerezni - főleg a 4 kerekűt -, és ha túlzásba visszük a rásegítést, a kutyák csak gyorsulnak, de nem lesz bennük erő. - AUTÓ ALVÁZ: Nagy fogatoknál tehet nagy szolgálatot egy autó alvázból átalakított edzőkocsi. Elég a kormányt, a féket, egy-két ülést, meg persze a kerekeket benne hagyni, így stabil és a hosszútávú, nagy fogatokhoz kellő súlyú járművet kapunk. Ha a tető is marad, ráadásul aránylag szárazon megússzuk az esőt is. Az ajtókat viszont célszerű levenni a könnyebb mozgás kedvéért. Bármilyen edzőkocsival rukkolunk is ki, mindenképp fontos szempont a valóban jól működő fék és az esetlegesen sérült kutya elhelyezésére szolgáló hely normális kialakítása! 8-as fogatig rendeznek edzőkocsis versenyeket is, ahol mindezt elvileg szigorúan ellenőrzik, de ez esetben ne a versenyszabályzat, hanem a magunk és kutyáink biztonsága legyen a fő szempont! Egy zötyögős lejtőn rossz fékkel könnyen elszalad a kocsi és gondolom, nem hiányzik se nekünk, se a kutyáinknak a kar-, láb-, borda-, vagy koponyaalapi törés. Előnyös még az is, ha a kerekek teleszkópos felfüggesztésűek, úgy nem ráz annyira szét egy pörgősebb futam. Ebből a szempontból az első kerék a „rázósabb”.

 

SZÁNZSÁK, KOCSIZSÁK Szánzsáknak azt a minden oldalról fedett, zárható, tulajdonképp „textildobozt” nevezzük, amibe a felszerelést, eledelt, sérült kutyát, suttyomban földarabolt rénszarvast, vagy a kísérő gyereket tesszük. Általában erős textilből, cordurából, viaszosvászonból, stb. készül. Fontos: - a jól zárhatóság, de könnyű kezelhetőség, - a szánra stabilan rögzítsük, - megfelelő szellőzés biztosítása a sérült kutya részére, - lehetőleg szél- és vízálló legyen. A kocsizsák (vagy kutyazsák) értelemszerűen ugyanez edzőkocsira. Versenyeken kötelező jelleggel előírják, de sajnos sokszor elég komolytalan megoldásokat is fölvonultatnak. Túrára szánzsák nélkül indulni a legnagyobb felelőtlenség, végig bajlódnunk kell a holminkkal, minden szétázik, ha pedig sérülés van – és bizony attól, hogy nem számítunk rá, még lehet baj! -, akkor lőttek nekünk.

 

VÉDŐFELSZERELÉSEK Ide sorolandóak mind a hajtó, mind a kutyák testi épségét óvó eszközök: - bukósisak, - gerincvédő, - térd-, könyökvédő, - láb-, kézvédők, - fényvisszaverők, - kutyacipő. A bukósisak nem igényelne indoklást, de sokan elhanyagolják, vagy félnek az esetleges gúnyos megjegyzésektől (úgy látszik, inkább a halál, de rajtunk ne nevessenek!). Főleg kerekes edzéskor fontos, ilyenkor ugyanis az út is rázósabb, tehát hamarabb ledob a Ráró, meg földet érve sem a félméteres hó, hanem pl. egy izmos gyökér fogad. Gúnyos beszólások persze tényleg vannak, de ezeknek a nevetgélőknek vélhetően arcára fagyna a mosoly egy átlagos edzőkörutunkat látva. Jó, az Alföldön nem létszükséglet a kobak, legfeljebb az erdőben, de hegyi, köves, vagy bármilyen rázós terepen igencsak ajánlott. Az általánosan elterjedt bicajos sisak aránylag olcsó is, de beleköthetünk, hogy csak a fejtetőt védi és ez így is van. Mivel edzőkocsival eséskor nagyobb gyakorisággal számíthatunk oldalirányú ütésekre is - alacsonyabbról indul röppályánk -, ezért inkább a sisakok teljesebb, enyhén rohamsisakszerű változatai ajánlottak. Fontos persze, hogy a kobak ne forrósodjon föl nyáron és ne fagyjon a fejünkre télen, valamint hogy könnyű, kényelmes legyen (nem jó, ha vállban szorít). A gerincvédő eredetileg ugyan motoros öltözet, de nagy sebességű, technikás, veszélyes pályán indokolt lehet. A mindennapi edzések során általában nincs rá szükség, legfeljebb többet fékezünk, de találkozhatunk olyan esetekkel, hogy az illető fának repült, aztán hetekig nem volt túl daliás. És még szerencséje volt, hogy nem tolószékben ül. Igaz, az ilyen elvetemültek a féket se nagyon gyötrik. Térd, könyökvédő a gerincvédővel fémjelzett esetekben indokolt, mivel a végtagok is fontosak, ne ilyen módon legyünk a klinikán törzsvendégek. Láb- és kézvédők alatt itt most egyszerűen a lábbeli és a kesztyű értendő. Védőfelszerelésnek azért nevezhetjük őket, mert nem csupán a hideg és a víz ellen védenek, mechanikai védőhatásuk sem lebecsülendő. Sok esetben nyáron sem árt a gumicsizma (vagy jófajta bakancs). Így már térdig védve van az ember lába sártól-piszoktól (aztán persze az első mély - néha 50-60 cm - tócsát sikerül is hagyománytisztelő módon letesztelnünk), tüskétől, horzsolástól. A régi lovasok sem önkínzásként hordtak télen-nyáron csizmát. Van, aki kesztyűt is hord hajtáskor. Télen, vagyis hideg, nyirkos időben aztán nincs kecmec, csak megfelelően fölöltözve indulhatunk az esedékes körutunkra. Ezt most itt talán nem kell kifejtenünk. Fényvisszaverők lehetnek a ruhánkon, sisakunkon, sapkánkon, a szánon, és a kutyák hámján, nyakörvén. Sötétben gépjárművek által is használt úton hajtva (bár ez a bravúr kerülendő!) igencsak hasznos lehet, ha nem akarunk se idegesen forgolódni, se ifával a hátunkon hazatérni döbbent szeretteink körébe. Kutyacipők alatt a kutyák lábára húzott kis zsákocskákat értjük, amik az éles jég, hó, esetleg kövek ellen védi a futóművet. Általában tépőzárasak, vagy madzaggal kötősek, cordura, polár, vagy más erős anyagból készülnek. Hazai viszonyaink közt ritkán van rá szükség, bár éles jég itt is akadhat. Ha gyakrabban járunk északabbra, magasabb hegyek közt, vagy – mivel ezeken általában legalább a szánzsákon ott kell lennie – közép-, vagy hosszú távú versenyen, érdemes kutyáinkat hozzászoktatni a „cipőben járáshoz”.

 

EGYÉB Nagy részük különleges körülmények között, vagy túrán használatos, de amúgy sem baj, ha nálunk van egy s más. Csak felsorolás szinten, a gyakoribbak: - fejlámpa, - kés, - balta, fűrész, - kötél, - sátorlap, sátor, - hálózsák, bivakzsákkal, - matrac, - „tűzszerszámok”, tűzgyújtó eszközök, - benzin, vagy gázfőző, - vasháromláb, - termosz, - edények, - kutyaeledel, - emberi eledel, - kikötőlánc, - sí, vagy hótalp, - gyógyszerek, elsősegély, - térkép, iránytű, GPS, - szerszámok, az esetleges javításokhoz, - tartalékok mindebből.