|
Legelőször egy rövid
összefoglaló arról, hogyan váljunk a kutyánk szemében falkavezérré, és hogy
miért is olyan fontos ez!
Hogyan legyek falkavezér?
Arról lesz szó, hogy mi az, amit a kutyánknál mindig be kell tartatni, hogy
megértse, mi vagyunk a falkavezérek, és ő az utolsó a rangsorban. Ha ezek a
viszonyok tisztázottak, hatására a kutya viselkedése nagyon sokban pozitívan
változhat. Mind az agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség
tekintetében hihetetlen változásokat tapasztalhatunk meg...
A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész
életére. A kutya nem ember, (bármennyire is szeretik néhányan úgy kezelni
őket) így nekünk kell megtanulni kutyául gondolkodni, hogy a kapcsoltunk
mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások;
nem bántják a lelkét, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem
természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a
természetben (vagy egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.
És ezzel nem csak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas
gondot. Képzeljük csak el, milyen stressz az a kutyának, hogy falkavezérként
úgy érzi, ő a felelős a falkájáért, (tehát értünk, a családunkért) de mi nem
csak hogy nem akarunk neki folyton engedelmeskedni, de sokszor nem is lehet
mellettünk, hogy megvédjen minket. Gyakran ő saját magát nem érzi elég
erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell, hogy tegye, hiszen úgy
érzi, mi, a gazdik erre nem lennénk képesek – emiatt lesznek aztán
bizonytalanok, félelemből agresszívak, akár depressziósak. Gondoljunk bele,
mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő pedig abban a
hitben van, hogy nem képes minket megvédeni…
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele
van nyugtalansággal, (amit csak ekképpen tud levezetni) hogy nem képes
megvédeni a falkáját, hiszen az nincsen mellette. Ám egy olyan kutya, aki
tudja, hogy neki ilyen feladata nincsen, a falkavezér, a rangban felette
állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá, hiszen ők a felelősek
érte, az nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, míg a gazdik hazaérnek.
Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek,
állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő feladata a falkája védelme. Ezért
hoz önálló döntéseket és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A
falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki a
barát és ki az ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban
alatta lévő falkatagok őt követik – tehát ha a kutya megfelelően van
kezelve, akkor ő is így fog cselekedni.
Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és
aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem
megy a saját feje után? Az ok ugyanaz... Otthon, amikor minden rendben van,
amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével
foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi
gyakorlatozás egy kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen
környezetben azonban felerősödik, hogy neki kell figyelnie az új területre,
felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik
az "alatta" lévő tagok "zaklatásával" (gyere ide, ülj le...) És amúgy is!
Miért kéne egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha
viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért
érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki
annyi a feladata, hogy kétely nélkül teljesítse azokat.
Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri... és nemcsak a gazdinak, a kutyának
is!
És akkor... HOGYAN LEGYEK FALKAVEZÉR?
*HAZAÉRKEZÉS - ÜDVÖZLÉS - TÁVOZÁS:
Amikor hazaérünk, soha ne köszönjünk egyből a kutyának. Mindig köszöntsük
először a családot, és 10-15 perc elteltével üdvözöljük csak a kutyát...
MIÉRT? Egy farkas falkát megfigyelve is azt állapíthatjuk meg, hogy a vezér,
amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik egyből a többi taggal.
Mindig először hagyja, hogy őt körülrajongják, ő úgy tesz mintha ott sem
lennének a többiek, majd egy kis idő elteltével kezd velük foglalkozni.
Ugyanígy kell nekünk is tennünk.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor hazaérkezünk, először mindig a
családtagjainkat üdvözöljük. Ez azért nagyon fontos, mert ha a kutyánknak
köszönünk előbb, akkor a család többi tagját automatikusan maga mögé
helyezheti a rangsorban – még akkor is, ha minket elfogad falkavezérnek.
Vetkőzzünk le, pakoljunk el, és amikor a kutyánk már nem ugrál, nem rohangál
körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott, elvonult a helyére, akkor
hívjuk őt magunkhoz – soha ne mi menjünk oda hozzá, – és foglalkozzunk,
játszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen elfeledkezünk róla,
azzal viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti, valamiért büntetésben
van – erről majd később. Távozáskor ugyanúgy kell tennünk, mint
hazaérkezéskor, a világ legtermészetesebb dolgaként távozzunk, ne
búcsúzkodjunk a kutyától, ne adjunk neki jutalomfalatot, stb., mert ezzel
csak szorongást váltunk ki belőle.
*AJTÓN KI-BE MENETEL:
Az ajtón, kapun soha ne a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdi(k)!
Következetesen mindenhol ezt kell alkalmazni, amikor újterületre lépünk
(házból az utcára, utcáról a lakásba, ki a futtatóra, ismeretlen helyre...)!
Ha többen viszik őt valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki és
legutolsóként a kutya.
MIÉRT? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy
falka vadászni megy, vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad
elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is
hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal szemben.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, akkor
leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a "marad" parancsszót, majd ha
már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen
bennünket. Soha ne hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csak a mi
engedélyünkre. Ha közben felállna, következetesen mindig visszaültetjük.
Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben
viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, akkor egyszerűen
a póráz segítségével visszatartjuk, és amint mi kiléptünk, utána engedjük őt
is.
*ETETÉS:
Az élelem kiemelt jelentőséggel bír, ezért nagyon fontos, hogy ezzel is
mutassuk kutyánknak, hogy ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya
csak utánunk. Soha ne engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki
asztalról a saját ételünkből, mert ezzel is maga alá helyezhet bennünket.
Étel soha ne legyen elöl a kutyusnak. Adjuk neki oda a kajáját, és ha nem
nyúl hozzá, akkor azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel egy
"ajándék" a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje azt meg. A kutya
nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, akkor azonnal enni fog.
MIÉRT? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először,
és ha már ő jóllakott, akkor engedi a többit is enni, hiszen elsődleges a
falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a
többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell eljátszanunk a kutyánkkal is.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi eszünk a
táljából, és az övé csak a maradék. Menjünk oda hozzá a rendes etetési
idejében, azonban a tálja és a kajája tetejére helyezzünk el egy alufóliát,
és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt, sajtot (olyat, aminek jó erős
illata van) és jó feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt. Hiába ugrál,
ugat, lökdösődik, csináljunk úgy, mintha ott sem lenne. 2-3 perc után pedig,
amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, a saját kajáját
dobjuk csak oda elé, mintha ezt mondanánk neki: "ez a maradék, ez a tied!".
Fontos, hogy tartsunk ezen kívül heti 1 koplalónapot is, amikor a kutya nem
eszik. (Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya
egészsége miatt fontos, hiszen a kutyának ugyanolyan ragadozó gyomra van,
mint a farkasoknak és ez nem a mindennapi evésre alakult ki. Ilyenkor
ugyanúgy játsszuk el vele, hogy megesszük a táljába helyezett virsliket,
azonban ezen a napon ne legyen a tálban saját étele, hanem mi együnk meg
mindent, majd az üres tálat csak dobjuk a kutyánk elé, és hagyjuk őt magára.
"Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem kell az erő, neked
nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha eleget vadásztunk…"
*JÁTÉK, SÉTA, SIMOGATÁS – NAPI
FOGLALKOZÁSOK:
Nagyon fontos, hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez, és a
gazdi fejez be. Soha ne játsszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk és
leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét,
ne akkor sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában..
MIÉRT? Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el – így azt
is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a
kezünkbe adja a labdáját és mi azonnal játékba kezdünk vele, akkor az ő
akaratának engedelmeskedünk, így egyből alá is rendeljük magunkat a
rangsorban.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor simogassuk meg
őt, amikor nem erőszakoskodik. Sose hagyjunk elöl neki játékokat, hiszen
neki nem lehet tulajdona – nekünk van tulajdonunk, amit esetleg odaadhatunk
neki, majd vissza is vehetjük azt. (Így a későbbi tárgyféltésből származó
morgásokat, harapásokat is el tudjuk kerülni.) Amikor mi úgy gondoljuk, hogy
itt a játék, a séta, a simogatás ideje, akkor hívjuk őt magunkhoz, és akkor
foglalkozzunk vele, de ez sose akkor történjen, amikor ott ugrál előttünk,
bököd minket az orrával, hogy foglalkozzunk már vele egy kicsit... Fontos,
hogy mi is fejezzük be az adott tevékenységeket. Amikor úgy látjuk, hogy
kezdi unni a játékot, a sétát, a simit, akkor mi hagyjuk abba, mondjuk neki,
hogy "vége" vagy "elég volt", és utána semmiképpen se foglalkozzunk többet a
kutyával; még ha elkezd erőszakoskodni, akkor sem.
*SÉTÁLTATÁS:
Soha ne arra menjünk, amerre a kutyánk akarna haladni!
MIÉRT? A falkavezér feladata eldönteni, hogy merre indul a falka vadászni.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Minden sétánál próbáljunk más-más útvonalon
közlekedni. Amikor a kutyánk elindulna az egyik irányba, mi induljunk el a
másikba, ne hagyjuk, hogy ő szabja meg, merre haladjon a falka. Ha muszáj
egy adott irányba haladnunk, akkor néhány métert tegyünk meg a kutya
szándékával ellentétes irányba, majd forduljunk meg, és úgy induljunk a
valódi úticélunk felé.
Nagyon következetesnek kell lennünk, különösen akkor, ha a kutya húzza,
rángatja a pórázt. Abban a pillanatban forduljunk ellentétes irányba vele,
vagy álljunk meg, minden egyes alkalommal. Ha továbbra is nagyon erőszakos,
akkor azonnal forduljunk meg és irány haza. Ha nem viselkedik megfelelően,
akkor nem mehet sétálni. A kutyák nagyon jól tanulnak a csalódásból. Némi
idő elteltével próbálkozzunk újra.
*AMIKOR A KUTYÁNK KERESZTBE ÁLL ELÉNK,
ELÉNK ÜL, RÁLÉP A LÁBUNKRA...:
Ezek az apró mozzanatok mind a kutya dominanciájának jelei, sose hagyjuk,
hogy ezeket tegye.
MIÉRT? A kutya, amikor úgy érzi, hogy ő a falkavezér, akkor feladatának
érzi, hogy megvédje a falkáját, a sorban alatta lévő tagokat, és ezért beáll
a falkatag és a "világ" közé, hogy időben cselekedni tudjon. A legtöbb
kutyaharapás, kutyatámadás ennek az eredménye, hogy a kutya maga dönt arról,
hogy kit néznek barátnak, kit ellenségnek – és kitámad, holott ez a vezér
(tehát a gazdi) hatáskörébe tartozna, és a kutya legfeljebb az ő parancsára
léphetne akcióba (lásd rendőrkutyák, őrző-védő gyakorlatok).
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor a kutyánk keresztbe áll elénk, elénk ül,
rálép a lábunkra, akkor ezt azonnal tiltsuk le nála. Húzzuk őt hátrább, a
pórázzal a hátunk mögött kerültessük meg és ültessük magunk mellé, húzzuk ki
a lábunkat és tegyük azt az ő lába elé... A lényeg, hogy ne engedjük őt
vezető pozícióba.
*FEKHELY:
Ne engedjük, hogy a kutyánk az ágyunkban aludjon.
MIÉRT? A farkasoknál sem aludhatnak az alsóbbrendű tagok a falkavezér
helyén, a falkavezér viszont bárkinek a helyén aludhat – ezzel is
tudatosítva, hogy ő a vezetője a falkának. Nagyon sok esetben eljut odáig a
kutya, hogy a saját ágyukba nem engedi be a gazdáit... a következők
betartásával ez megelőzhető.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kutyának alakítsunk ki egy saját kis helyet a
lakásban, (lehetőleg ez egy nyugodt sarok legyen, egy kis kosár, pokróc,
kutyabox...) ahová ő is vissza tud vonulni, le tud feküdni, ha arra van
szüksége. Ha ide visszavonul, ne zaklassuk őt, hagyjunk neki is egy kis
szabad teret, azonban néha nyugodtan lépjünk oda a helyéhez, tegyünk-vegyünk
benne, hogy megértse, azt mi bármikor elfoglalhatnánk előle. Büntetésből
felesleges a kutyát a helyére küldenünk, nem fogja megérteni a szándékunk,
hisz a vacka számára nyugalmat, menedéket jelent. Inkább jelöljünk ki neki
egy "büntihelyet", ahová jól rálátunk, és parancsoljuk oda helyben
maradással. Ha felkelne, helyezzük vissza mindaddig, míg a büntetés le nem
telik.
*JUTALMAZÁS, SZIDÁS:
A legfontosabb dolog a következetesség. Csak akkor dicsérjük a kutyánkat,
amikor éppen jót csinál, és csak akkor szidjuk, amikor éppen rosszat tesz.
Fontos, hogy a büntetés mértéke arányos legyen az elkövetett bűnnel,
szintúgy a dicséret is. A büntetés már semmit sem ér, ha az elkövetett tett
után pár perccel következik, mert nem fogja tudni a kutya összekapcsolni. A
kívánt viselkedést mindig erősítsük meg a kutyánkban, míg a nem kívánatosat
azonnal tiltsuk, hogy megtanulja, mit várunk el tőle. Azonban ha a nem
kívánt viselkedés célja a figyelmünk felhívása – pl. ugatással – ne tiltsuk,
hisz ezzel a kutya elérte a célját, hanem hagyjuk figyelmen kívül, míg abba
nem hagyja. Ekkor viszont dicsérjük meg.
A fegyelmezéshez szükség esetén használjunk egy üres műanyag palackot pár
darab kővel megtöltve, melynek már a hangja elég elrettentő a legtöbb kutya
számára. Jutalmazáshoz használhatunk jutalomfalatot, játékot, klikkert, de
mindig legyen ott a simogatás és a szóbeli elismerés is, hiszen a kutyának
az a legnagyobb jutalom, ha a gazdi kedvében járhat!
A rossztett lehet akár tünete is annak, ha a rangsorban problémák vannak.
Ilyen lehet a lopás (nem tiszteli a kutyánk a tulajdonunkat) vagy ha a
korábban szobatiszta, egészséges kutya újra bepisil, de ezt jelzi az is, ha
(legyen akár szuka, akár kan, ivaros vagy ivartalanított) párzó mozdulatokat
végez a mi vagy családtagjaink lábán. Azonnal lökjük el, tiltsuk meg neki.
Pl. a másik legjellegzetesebb tünet a gazdi(k)ra való ugrálás, felugrálás.
Ezt sose hagyjuk a kutyánknak! Amint ugrani próbál, vagy már fel is ugrott,
azonnal váltsunk testhelyzetet, álljunk del és fordítsunk neki hátat karrba
font kézzel, ne nézzünk rá, ne foglalkozzunk vele. Ha a vendégeinkkel,
családtagjainkkal próbálkozik, ők is így járjanak el, mi pedig tiltsuk a
viselkedést a kutyánál...
A fent említett esetekben a valódi, tartós megoldást mindig a gazdi
falkavezéri pozíciójának a megerősítése jelenti.
Hogyan?
*FALKÁBÓL VALÓ KIZÁRÁS:
A legnagyobb büntetés egy kutya számára a kiközösítés a falkájából. Ez lehet
rövid időre alkalmazva a büntetés egyik formája is kisebb rosszaságok
esetén, de komolyabb problémák felmerülésénél (pl. emberharapás, erős
agresszió, állandó morgás...) ez a megoldás a leghatásosabb.
MIÉRT? Egy farkasokból álló falkának a megfigyelése közben is azt vehetjük
észre, hogy ha egy olyan vezető áll a falka élén, akit a tagok nem tartanak
megfelelőnek (mint a mi esetünkben a kutyánkat) akkor ugyanezt az eljárást
alkalmazzák nála. Ugyanúgy együtt vonulhat a falkával; ha jut élelem,
ugyanúgy ehet ő is, azonban nem kommunikálnak, nem játszanak vele – szó
szerint kiközösítik őt, míg rá nem jön, hogy hol van a helye a rendben. Így
kell nekünk is eljárnunk.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kizárás ideje nagyon változó lehet a probléma
fajtájától és mélységétől függően. Agresszió esetén minimum 1 hetes
időtartammal kell számolnunk, és a hatástól függően kell továbblépnünk,
illetve folytatnunk a kizárást. Soha ne hagyjuk abba a kizárást az első
pozitív változásnál, mert akkor könnyen még mélyebbre visszaeshetünk.
Komolyabb problémák esetén legkevesebb 1 hetet tartsuk be – áldozzuk fel
azért, hogy cserébe hosszú éveken át gond nélkül élhessünk együtt
kutyánkkal.
A kizárás azt jelenti, hogy semmiféle módon nem kommunikálunk, nem lépünk
kapcsolatba a kutyánkkal. Szó szerint mintha nem is létezne. Nem szólunk
hozzá, nem nézünk rá, nem simogatjuk meg, nem is büntetjük. Ha ugrál, ugat,
akkor elfordulunk, ellépünk tőle. Ebben az időben nem használunk parancsokat
sem. A sétáltatás csak pórázon történik, mindennemű kommunikációtól
mentesen. A kutyát nem hívjuk magunkhoz, hanem egyszerűen odalépünk hozzá,
rácsatoljuk a pórázt, az ajtóban egyetlen szó nélkül a póráz segítségével
hátrahúzzuk, kilépünk előtte, és elindulunk. Figyeljük meg, hogy ő melyik
irányba menne – mi pont az ellenkező irányba induljunk, de mindezt egyetlen
szó nélkül. Az etetés a fent leírtak szerint történjen, de az is egyetlen
szó nélkül.
A kutyánk gyakran bevet ilyenkor különféle módszereket, hogy elérje, hogy
valamilyen módon mégis kivívja a figyelmünket, ilyenkor szoktak előjönni a
hosszú ugatások, vonyítások, ugrálások, bepisilés, különböző dolgok
szétrágása... Ilyenkor erőt kell vennünk magunkon és lenyelni kutyánk
viselkedését, rendbehozni az általa megrongált dolgokat, és rá sem nézni,
mintha a virág magától esett volna le, vagy a pisi a szőnyegen az égből
hullott volna. Ne feledjük: a negatív reakció is reakció! És a kutyánk pont
erre vár! Ha éppen rajtakapjuk, amint ilyesmit csinál, az egyetlen
lehetséges módja a fegyelmezésnek 10-20 l-es üres műanyag kanna használata
(a kannát helyettesíthetjük egy 2 literes műanyag palackkal, amelybe a hang
kedvéért pár kavicsot is beletehetünk). A kannát a kutya nem tudja
összekötni az emberrel, így nem törjük meg a kizárást, de mégis elérjük,
hogy ne érje meg neki egész éjszaka tombolni, vagy lerántani a függönyt...
Nagyon fontos még, hogy a kizárást az egész családnak tartania kell. Mielőtt
nekikezdenénk, üljünk le, beszéljük át együttesen, és ha belevágunk, akkor
csináljuk is végig. Ha csak a család pár tagja zárja ki a kutyát és a
többiek ugyanúgy szeretgetik, akkor nemhogy nem érünk el eredményt, de
ronthatunk is a helyzeten, mivel összezavarjuk a kutyát, és nem tudhatjuk,
ez milyen reakciót vált ki belőle.
A kizárás végén (amikor letelik az 1 hét, vagy határozott változás áll be a
kutya viselkedésben) sose ugorjunk egyből a kutyánk nyakába, hogy "végre
hozzád szólhatok!", hanem fokozatosan kezdjünk foglalkozni vele újra. Első
alkalommal, miután hazaértünk, még legalább egy fél óráig ne foglalkozzunk
vele, majd ezután hívjuk magunkhoz. Először csak a parancsszavak kerüljenek
elő, és a dicséret, a simogatás csak a jól teljesített feladat után jár. A
játékkal még várjunk pár napot, és akkor is csak a fent leírt módon tegyük.
A fenti apró szabályokat egy életen át tartsuk be, ha azt szeretnénk, hogy
mindig, mindenhol jól nevelt kutyánk legyen. Nem kell megijedni, néhány hét
után megszokássá válnak, és akkor már csak azt vesszük észre, hogy mindenki
irigykedve szemléli csodálatos négylábú társunkat.
|
