Nem árt megjegyezni, mivel sokan nem tudják, hogy a "husky" szó önmagában mindenféle szánhúzókutyát jelent/jelöl/foglal magába.

 

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK - SZÁNHÚZÓFAJTÁK, FOGATHAJTÁS, SZABÁLYOK, FELSZERELÉSEK, KÖLTSÉGEK ÉS A HAZAI SZÁNHÚZÓSPORT

Jól tudjuk, hogy minden kutya szeret futni, mozogni, ám a sok fajta között van olyan típus, amely kifejezetten szánhúzókutya. Ezek az alaszkai malamut, a samoyed, a grönlandi kutya, és szibériai husky. Ők genetikailag kizárólag erre „szakosodtak” a múlt során, tehát mind testfelépítésükben, izomzatukban és viselkedésükben a legalkalmasabbak a szánhúzásra. Tudjuk, hogy a szánhúzó kutyák ősei igen mostoha és zord éghajlati viszonyok között éltek és szaporodtak, csak a rövid, enyhébb tavaszi idő állt rendelkezésre egy-egy alom felneveléséhez, így ezeknek a kutyáknak “hamar fel kellett nőniük”, hogy a zord telet elviseljék. A szibériai husky 6-7 hónapos korára csaknem eléri felnőtt méretét, ellentétben más fajtákkal a szánhúzók 1 éves korukra már “kész” kutyák - viszont jellemükben még sokáig "gyerekek" maradnak. Ezért van az, hogy a világszerte népszerű agility és őrző-védő sportokban a kutyák versenyzésének alsó korhatára 15 hónap, a szánhúzó sportban pedig már a 12 hónapos kort betöltött kutyával versenyezni lehet. A sporttal való ismerkedést és a fokozatos és szakszerű képzést a szibériai husky fajtánál 6-7 hónapos kortól lehet, sőt kell elkezdeni. Világszerte, sőt hazánkban is a versenyzés két formában létezik: Az egyik minden fajta, sőt keverék kutyákkal, törzskönyv nélkül is lehetővé teszi a fogathajtást, ez az IFSS/ESDRA irányvonalát követi. A másik a kifejezetten törzskönyvezett szánhúzó fajtákkal versenyeztet, a „legtehetségesebb”’ fajtát, a husky-kat külön kategóriába indítva. Ez lehetővé teszi, hogy az inkább kitartó, ám kicsit lassúbb fajták ne szenvedjenek hátrányt a rövidtávú versenyeken, egyenlő esélyekkel álljanak rajthoz. Hazánkban az ÉSZK SE, mint a világszervezet (FISTC) egyetlen magyarországi tagja képviseli ezt az irányvonalat. Mind a fajtatiszta, mind a másik rendszer szerinti világszervezet rendez rövidtávú (sprint), középtávú (mid. distance) és hosszú távú, "maratoni" versenyeket. Hazánkban eddig csak sprint versenyeket rendeztek, nyilvánvaló okokból, ugyanis az éghajlati és terepviszonyaink nem ideálisak ehhez. A leghíresebb hosszú távú versenyek az Iditaroad, melyet a híres „szérumfutam” emlékére rendeznek meg ma is, Európában az Alpinroad a legnagyobb erőpróba. A FISTC, mint a szaksport nemzetközi csúcsszervezete, a befogott kutyák száma és fajtája szerint kategorizálta a versenyzést és ennek megfelelően a teljesítendő távokat is. Így sprintversenyeken 4 kutyával 8 km, 6 kutyával 12 km, 8 kutyával 16 km, open (nyílt) kategóriában 10 kutya fölött 25 km a táv. Ezt a kategorizálást távok tekintetében sajnos a hazai adottságokhoz kell igazítanunk, ugyanis kis ország lévén, nagyon nehéz megfelelő talajminőségű és hosszúságú, alkalmas szállás- és stake-out területtel rendelkező pályát találni. Sokszor egy-egy alkalmasnak tűnő versenyterületről kiderül, hogy nem lehet igénybe venni, mert egy magántulajdoni részen halad át a pálya vonala és a tulajdonos nem járul hozzá használatához. Ezért nálunk többnyire 4-6 km hosszúak a pályák egyformán minden fogatnak, futónak, kerékpárosnak és sí-jöringezőnek. Külön kategóriában indulnak a női-futó versenyzők. Mindenekelőtt tudni kell, hogy ez a sport nem kis anyagi áldozatot, időt és energiát vesz majd igénybe. Még a hobby hajtás is igen költséges! Jó, ha mindenki előbb számot vet és csak utána foglalkozik komolyan a sportolással, és vigyázzon, mert a lejtőn nem lehet megállni, ha beleszeret a kutyafogathajtásba, könnyen szenvedélyévé válhat! Mivel szánhúzó sportról van szó, ezért most a fajtatiszta szánhúzókutyákkal való sportolás néhány alapvető tudnivalójáról esik majd szó, a hómentes versenyzési lehetőségekkel bővítve. Rajthoz állni csak egy évnél idősebb, FCI törzskönyvvel, érvényes oltásikönyvvel rendelkező kutyával lehet. A szabályos felszerelést (kötélzet, forgókarabinerek, párnázott speciális sporthám, szánok, edzőkocsik fékei, és a sérült kutya szállító zsák) a versenybíró, a kutyák kondícióját, oltásait az állatorvos, a fajtatisztaságot és a törzskönyveket FCI küllembíró ellenőrzi. Havas időszakban szános fogatok versenyezhetnek kutyák száma és fajtája szerint kategorizálva (külföldi EB, VB futamokon különböző távon), a pulka kategória az, melyet választhat egy ill. két kutyával versenyezni vágyó. A síjöring szintén 1 vagy 2 kutyás kategória. Mindkettőnél a hajtó sífutó, a különbség az, hogy a pulkánál a kutya egy kisebb szánt is húz. Hómentes időben (hazánkra ez a jellemzőbb) a kutyafogatok szán helyett a jól bevált kerekes edzőkocsikkal rajtolnak, a pulka megfelelője a kerékpáros-kutyás kategória, a síjőringé pedig a kutyás-futó. Magyarországon jelenleg a fajtatiszta versenyek rendezésére, a szükséges világszervezeti tagsággal (FISTC), az ÉSZK SE vált jogosulttá, e magyar egyesület tagjai vehetnek részt, hazánk színeiben az EB és VB futamokon. Költségek szemszögéből az egyik legdrágább sportok közé tartozik a kutyafogathajtás. Nagyon fontos a felszerelések műszaki állapotának tökéletessége, a kutyák edzéstervének elkészítése, a szezon kezdetkor a fokozatosság elvének betartása, a megfelelő minőségű takarmányozása a kutyáknak, figyelembe véve a "pihenő" és "aktív" időszakokat. Gondolni kell arra, hogy minimálisan 4 kutyát folyamatosan jó kondícióban és egészségi állapotban, megfelelő edzettségben kell tartanunk. Szükségünk van a száraz időszakban egy kerekes edzőkocsira. Ez még házilagos készítéssel is minimum 30 ezer Ft, ha azt akarjuk, hogy kellően strapabíró, a szabályoknak megfelelő és biztonságos legyen. Az eredményekre kihat a hajtó és a kutya közti kapcsolat. A szánhúzófajták felkészítésénél és versenyeken is szigorúan tilos a durva, agresszív bánásmód, ilyen esetben a hajtót kizárják a versenyzésből. A következő probléma a sok kutya szállítása lehet. Ennek megoldására szolgál az úgynevezett boxos utánfutó. Nem csak a szállításnál, de a több napos versenyeken az éjszakai elhelyezésnél is fontos, ilyenkor a kutyaház szerepét is kiválóan betölti. Ezt kompletten elkészítve szintén nem vásárolhatjuk meg, ugyanis nem tömegcikk. Ha új utánfutót vásárolunk és arra készítjük a boxot, és csak az anyagköltségeket számoljuk, akkor is 100-150 ezer Ft-ot szükséges rászánnunk. A box azért fontos, hogy az utazás alatt vagy az éjszakai elhelyezéskor ne legyenek verekedésre, sérülésre lehetőségek. Néhányan a hideg téli versenyekre szalmát tesznek a boxok aljára. A kutyák, ha megszokják a helyet, bizony néha annyira megkedvelik, hogy szívesen alszanak benne máskor is. Ha nagyobb autóval rendelkezünk, akkor a már fentebb említett ketreceket is használhatjuk ezen célokra. 3-4 kutya még így is kényelmesen elfér, de 6-10 kutya fölött már a boxok a legideálisabbak. Ha teherautóval rendelkezünk, annak hátuljába több ketrecet elhelyezve és rögzítve is szállíthatunk biztonságosan több kutyát. Mindenesetre már a kutyák szállításánál is figyelnünk kell néhány dologra. A 4, 6, 8, esetleg több kutya biztonságos szállítása speciális boxos utánfutókkal történik, fontos ezek boxainak a megfelelő mérete és szellőzése. Figyelni kell arra is, ha a boxba ugrik a kutya, nehogy egy rossz mozdulat következtében izomhúzódást, szenvedjen. Az óvatosabb hajtók inkább maguk teszik a helyükre a kutyáikat. Lássuk a legklasszikusabb felszerelést, a szánt! Létezik verseny-, sprint-, és túra-szán, valamint az úgynevezett tobogán. Rendelésre néhányan ezt is elkészítik kb. 40-50 ezer Ft-ért. Ehhez jönnek a hámok, stake-out láncok, szárak és kötélzetek, a versenyekre az utazási és szállásköltségek. Nos, lehet számolni! A hókampó a szán egyik kötelező tartozéka, egyfajta fék, a rajtnál a hajtó a hóba leszúrva rögzíti vele a szánt. Az úgynevezett stake-out lánc a startok előtt és után a kutyák kikötésére szolgál. Jó ha a fogat handlere (segítője) a kutyák mellett tartózkodik. Előfordul, hogy kutyák a verseny előtti felfokozott idegállapotukban összeverekednek, vagy lábukat betekerik a láncba. Ez sajnos kisebb nagyobb sérüléseket eredményezhet, mely meghiúsíthatja versenyzést. Figyelni kell a verseny-, ill. az edző pálya talajának minőségére. A sérült kutyát a futam alatt, minden estben az erre alkalmas légzőnyílással ellátott betegszállító kutyazsákba kell tenni és ebben szállítani a célba. Soha ne futtassuk kutyánkat aszfalton, murvás vagy sziklás talajon. Jeges vagy érdes, fagyott felületű havon alkalmazzuk a speciális, erre a célra kifejlesztett kutyacipőket. A kutya lába a fogat "futóműve", a talpak sérülése nagyon nehezen gyógyul és az egész versenyszezonra kihathat. Nagyon kell figyelnünk a sprintkutyák folyadék szükségletének óriási mértékű növekedésére. Az edzések és versenyek időszakában, a folyadék és energiaigény akár hatszorosa is lehet, a passzív időszakban fogyasztott mennyiségnek. A versenyek általában reggeli starttal indulnak. Gyakori probléma, hogy az éjszakai és szállítás alatti mozgás csökkenés következtében a verseny futam közben indul be a belek aktív működése, melyet tetéz egy felfokozott idegi állapot, így előfordul, hogy ilyenkor kényszerül a kutya székletürítésre. Ezért futam előtt már soha ne etessük a kutyákat, és főleg figyeljünk oda, arra, hogy mit adunk neki (egy hasmenés perceket ronthat az futott időn). Nem elhanyagolható az eredmény szempontjából a hajtó kondíciója, nem mindegy, hogy az emelkedőkön tud-e segíteni a kutyáinak, vagy sem. A hazai versenyekre nem jellemző a sérülés és a baleset, komoly személyi sérülés évek óta nem történt versenyen. Természetesen borulások és bukások minden alkalommal vannak, ez a sport jellegéből fakad. A kutyák sérülése is nagyon ritka, sérültkutya-szállító zsákba csak néhány alkalommal került kutya. Egy-egy verseny rendezői mindig nagy gondot fordítanak arra, hogy a pálya talaja, az útszakasz minősége, a rajt és a cél helye megfelelő legyen. Minden alkalommal több pályabíró dolgozik a verseny alatt, akiknek nem csak a szabályok betartásának figyelése a feladatuk, hanem adott esetben a segítségnyújtás is. Minden versenyen kell legyen állatorvos és humán elsősegélynyújtó is. A hazai versenyek általában kétnaposak és a két futott idő összesített eredményét veszik figyelembe. De ha a hőmérséklet a versenykiírásban szereplő rajt időpontjára a megengedett fölé emelkedik, az aznapi futamot vagy elhalasztják a délutáni napszakra, vagy elmarad. Mindenekelőtt a legfontosabb szempont a versenyzők és a kutyák testi épségének megóvása. Különösen nagy gondot fordítanak a szervezők az etikus állatvédelmi szempontok betartására, a kutyák bármiféle bántalmazása kizárást von maga után. Ostor, pálca használata tilos. Ilyesmi nem is fordult elő soha. Akinek szánhúzó kutyája van, jól tudja, hogy a fenyítéssel való nevelés nem hogy nem válik be, de kifejezetten káros és teljességgel eredménytelen. Viszont a következetesség és a dicséret, a kellő határozottság, a gyakori és rendszeres edzések meghozzák a kívánt eredményt. A kutyafogathajtás sajnos "nem része a nemzeti alaptantervnek". Általában a kezdők mindig egy tapasztaltabb, régen versenyző sporttársukhoz fordulnak "szakmai tanácsokért". A kutyák (ugyanúgy, mint az emberek) nem egyformán tehetségesek, egyiknek több, másiknak kevesebb idő is elég ahhoz, hogy megértse, mit vár tőle a gazdája. A kutyák temperamentumától és vérmérsékletétől, az edzések gyakoriságától, a hajtó erőnlététől és rutinjától is sok minden függ. A SPORT NEM CSAK A PROFIKÉ! MINDENKI ELKEZDTE VALAHOGYAN, KÖNNYŰ KEDVET KAPNI EHHEZ A CSODÁLATOS SPORTHOZ ÉS A VERSENYEKHEZ. HA MEGFELELŐ SEGÍTSÉGGEL FOG HOZZÁ, HAMAR EREDMÉNYESSÉ VÁLHAT KITARTÁSSAL, SZORGALOMMAL MINDENKI!

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL ELISMERT SZÁNHÚZÓK - ALASZKAI MALAMUT/ALASKAN MALAMUTE

A ma érvényes fajtastandard szerint az alaszkai malamut nehéz csontú, erős felépítésű, zömök testű, lábszára erős csontozatú és a mancsok jól fejlettek. Mély mellkas, jól kiképzett vállrész, és izmos hátrész jellemzi; kívánatos az egyenletes, fáradhatatlan mozgás. A farok bozontos, szélfútta tollhoz hasonló, nem szorosan kunkorodva érinti a hátat. Koponyája erőteljes, de nem vaskos, kicsi, egymástól messze álló fülekkel, erős, de nem hegyesen lefutó pofarésszel, jól egymásba illeszkedő ajakkal és fekete orral, lehetőleg sötét, mandulaforma szemekkel, amelyeknek tekintete éber, figyelmes kifejezésű - mindez követelmény. Kanoknál kb 63,5 cm a magasság és 38,5 kg súly a kívánatos, nőstényeknél 58,4 cm magasság és 34 kg súly. Semmi esetre se hasonlítson a malamut egy agárhoz, egész megjelenésének tükröznie kell, hogy nehéz terhek húzására alkalmas szánkutya. Persze az itt-ott még előforduló munkatípus esetében nem nézik ennyire szőrszálanként a küllemet, legyen malamutnak kinéző és dolgozzon jól! Eredete: Nevét a Yukon torkolatvidékén élő eszkimó törzstől kapta. Az elszigeteltségben, amelyben ezek a törzsek évezredeken át kutyáikkal együtt éltek, és a körülmények miatt szorosan egymásra voltak utalva, a speciális igényeknek megfelelően fejlődött ki a fajta. A malamutok kutyáikat nagyon jól gondozták, ugyanakkor a kutyával szemben felállított kívánalmak igen magasak voltak. Sajnos a fajtát az Aranyláz alatt szűkagyú európaiak telinyomták molosszerekkel, így hamarosan alig lehetett legalább némileg északi jellegű malamutot találni. Szervezeti szilárdságuk, kitartásuk igencsak lecsökkent, viselkedésük egyre inkább őrző-védő jellegűvé vált, ami egy szánkutyánál nem feltétlen előny. A modern alaszkai malamut krónikáiban feljegyezték, hogy atyjuk az az "Arthur Walden" volt, aki első kutyájáért cserébe három zsák lisztet és két zsák őrölt zabot adott. A "Chinock" kennelben tenyésztette és trenírozta Walden sok alaszkai malamutját speciális amerikai sarki expedíciók számára. Az 1932-ben Lake Placidban tartott téli olimpián indult az egyik versenycsapatban alaszkai malamut is. Utána - a neve "Gripp Yukon" volt -, állították össze a kötelező fajtastandardot. "Gripp" nagyon sikeres és világot járt kutya lett, a legrangosabb díjakat nyerte el, nemcsak a versenycsapatban, hanem a vizsgákon és kiállításokon is. Meg kell még említeni Eva "Short" Seeley nevét, aki szerintem a legtöbbet tette a fajta újjáélesztéséért, bár eleinte kisebb sajtóval. Az általa halottaiból föltámasztott fajta a II. világháború alatt nagy szolgálatot tett az amerikai hadsereg sarkvidéki alakulatainál, de sajnos mivel hadfölszerelésként voltak nyilvántartva, amit háborúból visszahozni tilos, a legjobbak odavesztek. Seeley próbálta a fajtát újból föltámasztani, de addigra az otthon maradt - talán mert nem feleltek meg? - állomány elszaporodott, gazdáik befolyást szereztek, Seeley-t lehurrogták. Ez a mai napig látszik a fajtán, a munkatípus gyakorlatilag eltűnt.

AZ ALASZKAI MALAMUTRÓL... Ez a reprezentatív megjelenésű, különleges fajta kalandos történelmi múltra tekint vissza. Hosszú idő telt el addig, amíg a sarkköri népek nehéz munkát végző kutyájából korunk emberének négylábú barátja, családjának szeretett tagja lett. A kezdet kezdetén az ősi északi kutyák az eszkimók mellett éltek, a súlyos terhek vontatása mellett vadászatra, terelésre is használták őket. A fajta elnevezése az alaszkai mahlemuts eszkimó törzs nevéből ered. A természetes kiválasztódás és az emberi szelektálás következtében alakult ki ez a nagytestű, arányos felépítésű, tömött bundájú, ragaszkodó természetű, fáradhatatlan munkakutya. Az újkor beköszöntével is szükség volt a kitartó és erős alaszkai kutyákra, a malamutok ott voltak az Aranyláz szerencselovagjai mellett, később az expedíciós csapatok nélkülözhetetlen kutyái lettek, a II. világháború idején pedig a katonák oldalán teljesítettek szolgálatot; szomorú tény, hogy sokan közülük az életüket áldozták az emberek harcában. A háború után eltűnőben lévő fajtát szerencsére megmentette néhány elkötelezett tenyésztő és malamut rajongó, fáradozásuk eredményeként élvezhetjük most is e nagyszerű kutyák társaságát. Milyen ma az alaszkai malamut? Pazar szépségű, energikus, megátalkodott. Egy olyan kutyafajta, amelyik impozáns megjelenésével gyönyörködteti szemünket, túláradó szeretet-megnyilvánulásaival betölti a szívünket, rafinált csínytevéseivel pedig próbára teszi idegeinket nap mint nap. A malamutok vidám és kedves kutyák, imádnak játszani és rohangálni, de a fotel előtt is szívesen szundikálnak, benne még szívesebben. Sok közöttük a színész és humorista, ők előszeretettel gondoskodnak szórakoztatásunkról. Mindig ott akarnak lenni, ahol gazdájuk és a falkájuk, egy eseményről sem szeretnének lemaradni, az étkezésekről különösen nem. Beszédes kutyák, ugatni ugyan nem mindig tanulnak meg, és ritkán is szoktak, de létezik egy jellegzetes malamut nyelv. A” farkasvonyítás” kiváltója lehet a társak invitálása, egy riasztó vagy sziréna éles hangja és az egyedüllét miatt érzett szomorkodás. A vonyítás mellett van egy sokkal finomabb és gazdagabb nyelvezetük, különböző hangszíneken tudatják érzelmi állapotukat, kérésüket, esetenként ellenvéleményüket. A kommunikáció ezt a dallamos formáját használják egymás között és velünk is. Nagyon kellemes, mulattató és tanulságos hallgatni őket. Igénylik a fajtársaikkal való kapcsolatot, az összeszokott barátok fáradhatatlanul kergetőznek, birkóznak, de a séták során nem árt az óvatosság, az azonos nemű idegen kutyák nem számíthatnak szívélyes fogadtatásra. A verekedés kedvelt és magas szinten űzött tevékenységnek számít a mindig domináns fellépésű malamutoknál… Cicák, nyulak, a baromfiudvar lakói és a többi, zsákmánynak nézhető kisállat kifejezetten életveszélyben vannak az erős vadászösztönnel bíró malamut mellett. Persze hallhatunk kivételekről és tény, hogy a fogékony korban lévő kölykök könnyebben hozzászoknak a család cicájához. A malamut kiegyensúlyozott, nyugodt természetű, jóindulatú kutya, az emberekkel barátságos és bizalmas. Már a fajta kialakulásának kezdetén kizáró tényező volt az emberrel szembeni agresszivitás. Erről ma sem szabad megfeledkezni a tenyésztés során. Csak azokat a kutyákat kell tenyésztésbe venni, akik a küllemi elvárások és egészségügyi szűrővizsgálatok mellett kívánatos temperamentummal is rendelkeznek. Az emberrel szembeni agresszivitás legyen továbbra is tenyésztésből kizáró ok! Valamit azonban ne felejtsünk el: amit a természet tökéletesnek teremtett, azt emberi segédlettel el is lehet rontani. Helytelen tartási körülmények, szakszerűtlen nevelés és rossz bánásmód mellett a legangyalibb kölyökből is rossz természetű felnőtt lesz, fajtától függetlenül. Most pedig következzen az, ami a téveszméket vallók szerint lehetetlen: a malamut nevelése és tanítása. Nagytestű, önállóságra törekvő, erős szabadságvággyal megáldott fajtáról van szó, így nem szabad félvállról venni a fegyelmezhetőség kérdését. Már kölyökkorban el kell kezdeni a játékos kiképzést, és helyezzünk nagy hangsúlyt a szocializációra. Kezdő tulajdonosnak ajánlatos kutyaiskolába járni cseperedő malamutjával, mielőtt a kicsike nagy hóhányóvá válna. Ne várjunk feltétlen engedelmességet egy malamuttól, a pattogó parancsszavak teljesítése nem az erőssége, de ez nem jelenti azt, hogy az alapvető engedelmességi feladatokat ne tudná bármelyikük megtanulni, és a nagyobb zökkenőktől mentes együttéléshez meg is kell tanulniuk. Fontos azonban, hogy mielőtt a kiképzésbe fognánk, értsük meg ezt a nagyszerű fajtát! Az alaszkai malamutnak határozott elképzelése van arról, mikor és mit szeretne csinálni. Erre a magyarázat, hogy sok-sok évvel ezelőtt a jégmezőkön élő és dolgozó kutyáknak önállóan kellett dönteniük a veszélyes helyzetekben. Ugyan ma már ritkán téved farkasokkal és jegesmedvékkel teli tájakra és repedező jégre, de malamutunk még mindig ragaszkodna az önálló döntéshez és cselekvéshez. Az élelemben szűkös régvolt idők is élénken élnek a malamutok kollektív emlékezetében, bármikor „megmentik” a virslit az asztalról, vagy a csirkét a hűtőből. A malamut intelligens kutya, a híresztelésekkel ellentétben nagyon is jó a felfogása, persze kérésünk teljesítésének sebességével adódhat probléma. Kíváncsi, érdeklődő kutyákról van szó, akik boldogok, ha dicsérik, simogatják őket; motiválással, pozitív megerősítéssel jó eredményeket érhetünk el náluk. Ahogy a többi fajtánál is, a türelem és következetesség kulcsszavak. Határozottságra, de humorérzékre is szüksége lesz annak, aki malamut tartásra adja a fejét. Egy másik alaptalan nézet szerint ez a fajta nem való a mi éghajlatunkra. A közhiedelemmel ellentétben a nyár nem a malamutok ellensége. Remek alkalmazkodóképességük folytán a melegebb napok beköszöntével megválnak sűrű aljszőrzetüktől, és a kert árnyékos részén vagy a nappali hűvös kövén gond nélkül viselik a napos órákat. Nagy örömet szerezhetünk kutyánknak nyáron egy mindig teletöltött műanyag gyerekmedencével. A vizet és a pancsolást nagyon élvezik. A hűvösebb esti és hajnali órák pedig újra lehetőséget adnak a játékra, mozgásra. Szabadidőnkben számos sportot űzhetünk kedvenc malamutunkkal. Elsőre mindenki egy filmbe illő jelenetet képzel el: vakítóan fehér, szikrázó hó, és egy száguldó, pompás malamut fogat. Néhány szerencsés téli napon valóra válthatjuk ezt a vágyképet; különleges, mámorító élmény. Az év többi részében marad a kerekes edzőkocsival való edzés és felkészülés, akár versenyzés. Persze hó és szán nélkül is remek programokat találhat az aktív malamut tulajdonos. Testreszabott sportja a fajtának a súlyhúzás, amiben igazán kitűnő eredményeket érnek el ezek a kutyák. Hosszú kirándulások, erdei túrák alatt malamutunk a csomagokat is cipelheti, Amerikában ilyenkor ráadásul megszerezhető a „Hátizsákos kutya” titulus. Szintén Amerikában, ahol a kutyás kikapcsolódás, a kutya és az ember összhangján alapuló sport nagyon népszerű, rengeteg kiemelkedő képességű malamut tesz bizonyosságot ügyességéről és lelkesedéséről az obedience és agility területén. Az alaszkai malamutok sokoldalúságát igazolja, hogy közülük többen terápiás, kereső- és mentőkutyaként dolgoznak az ember szolgálatában. Szeretetreméltó, kedves kutya a malamut, aki a kedvünkért szánt húz vagy kiállításon pózol, társ a munkában, sportban vagy pihenésben, felbosszant és megnevettet – ki akarhat ennél többet? De vigyázat! Akit egy ilyen független szellemű, farkasszerű szépség az ujja köré csavar, könnyen azon veszi észre magát, hogy egy egész falka éhes malamut vacsoráját készítheti ki esténként…

FAJTÁNK MAI HELYZETE - ALASZKAI MALAMUT „Szerintem túl sok ember szeretné megalkotni a saját malamutját, nem törődve a funkcióval vagy a standarddal.” Az elmúlt néhány évben nem foglalkoztam túlságosan az alaszkai malamuttal több okból kifolyólag: Az Alaszkai Malamut Tegnap és Ma című könyv megírása volt az egyik ok, amelyet a malamut rajongók lelkesen fogadtak, a másik pedig az, hogy a férjem és én is súlyos betegségen estünk át. Tehát láthatják, hogy miért voltam más dolgokkal elfoglalva. Hirtelen ránéztem a kutyáimra, és azt gondoltam magamban, hogy mind elmentek. Ami malamutom maradt, Banner és Star, mindkettő 11 éves. Mindkettő ivartalanított, és már több mint tíz éve nem született Windrift tenyésztésű kutya. Elmentem Sandra D’Andreához (Nanuke Kennel) és azt mondtam neki, hogy szeretnék egy igazán jó minőségű kant. Ő jóindulatúan adott egyet a sajátjai közül. Sok embernek volt olyan malamutja, amelyeknek a törzskönyvében szerepeltek az én korábbi kutyáim, és ezekkel felvettem a kapcsolatot egy szép szuka beszerzése céljából. Nem akarok részletekbe menni, de Carol Hugg megegyezett velem, hogy közös tulajdonba ad számomra egy szukát az övéi közül, amint lesz időm, hogy több mint tíz év után megtervezzem az első almom. Amíg az ember tervezget, és álmodozik, az élet megy tovább. Személy szerint én úgy gondolom, hogy fajtánk igazán megfelelő formát mutat, a méret, a temperamentum, és a csontozat szempontjából, de véleményem szerint túl sok ember szeretné megalkotni a saját malamutját, pokolba küldve a funkciót és a standardot. Túl sok az extrém. Fajtánkat túlszögeltnek tartom a funkció szempontjából. Túl gyorsan mozgatják a kutyákat. Képzeljék csak el, amint a kutya a gazdája súlyának háromszorosát húzza, és közben olyan gyorsan fut, mint egy kiállításon, mérföldeken keresztül, óráról órára. Ez képtelenség. A bírók ezt várják el, ezért ilyen kutyát próbálunk tenyészteni, és a kutyák messze előttünk futnak, mint a pásztor fajták. A győzelemért tenyésztünk, nem az eredeti célnak megfelelően. Szomorú, hogy ilyen gyengék vagyunk, alávetjük magunkat a győzelmi céloknak, és megváltoztatjuk a hitünket. Vannak kiállítási, munka és hobby kutyáink. Sok kedvenc kutya végzi így a tenyésztő reputációja, népszerű handlerek és ismerősök miatt. Nekünk, tenyésztőknek kevés a lehetőségünk, hogy tegyünk valamit. A bírók nagyon ritkán kérdezik a véleményünket. Nézzék csak meg a trimmelt szőrt. Ez egy súlyos hiba – a megfelelő szőr a túléléshez szükséges. Teljesen figyelmen kívül hagyják nem csak a bírók, de a tenyésztők is, akik be akarják bizonyítani, hogy bármit megtehetnek. Ezek az emberek korábban nem szánoztak, ezért nem is érdekli őket ez a probléma, de ezek a trimmelt győztes kutyák rossz benyomást tesznek a kezdőkre, mert ha a ring széléről ilyen kutyákat látnak, és aztán, amikor azt tervezik, hogy vesznek egy malamutot, akkor vajon milyen kutyát fognak keresni ? Egy trimmelt, pihés szőrgombócot. Tudom, mert 30 évvel ezelőtt én is ilyen voltam. Nagyon kevés embernek van tenyésztési terve. Győzelemre tenyésztenek, és nincs genetikai koncepciójuk. Sok tenyésztő folytatja az idegen párosítást, hogy elkerülje a genetikai problémákat. Ezektől a vevők is óvakodnak. Ez nem oldja meg a problémákat, egy tenyésztő nem alapoz találgatásra. Menjünk vissza arra az időre, amikor a tenyésztők együttműködtek egymással, hogy tisztázzák ezt a problémát. Legyél szavahihető, és felelősségtudó. Tenyéssz a standard szerint, segíts a kezdőknek, hogy jól indulhassanak, azért hogy a fajtánk folytatólagosan betölthesse a célnak megfelelő funkcióját, amire kitenyésztették, még akkor is, ha nem szándékozol szánozni. Ismerd be, ha a kölyök, amit eladtál kedvenc minőség, és cseréld ki. Nemzeti klubunk sosem fogott hozzá a legfontosabbhoz, ami az oktatás. Az oktatás számára érhető el a legkevesebb pénz. Javultunk ezen a téren, de nem eleget. Az oktatási felelősünk figyelemre méltó munkát végez nagyon kevés segítséggel. Szüksége van a segítségünkre, hogy egyesítsük az anyagainkat és a hitünket, és ne mondjunk ellen minden erőfeszítésnek, amely arra irányul, hogy a standardot előtérbe helyezze. Ragaszkodjunk hozzá, a véleményünket pedig hagyjuk otthon, ahová való. Ha előadásokat szervezünk, ragaszkodjunk a standardhoz, és ne azt mondjuk, hogy „ A standard ezt mondja, de ez meg az, amit én gondolok……” Túl sokszor akarunk embereket befolyásolni azzal, amit tenyésztünk. Ha a standard szerint a sötét szem a preferálandó, és a kutya, amelyet kiállítunk világos szemű, akkor mondja is ezt. Ha a kutya puha szőrzetű, akkor mondja azt, és ne találjon mentségeket. Mind tudjuk, hogy tökéletes kutya nincs, de nem adjuk fel a próbálkozást, hogy létrehozzuk. Javítsuk ki azokat a világos szemeket, hibás harapásokat, puha szőrzetet, és minden más hibát. Ezt meg tudjuk tenni. Csak tanulmányozzuk a genetikát, és ismerjük be, hogy vannak problémák. Ne mentegetőzzünk miattuk. Izgatottan várom, hogy újabb almom lehessen. Számomra minden pároztatás egy kihívás. Mindegyik egy próbálkozás, hogy javítsam azt, amit már megtettem. Kívánjanak nekem szerencsét és sok energiát. Barbara Brooks / The Alaskan Malamute Annual A cikk írója a The Alaskan Malamute Yesterday and Today című könyv szerzője Fordította: Romoda Csilla (Megjelent a "Nordi" északikutyás hírmagazin 2003/4. számában.)

A MALAMUTOK MEGHÓDÍTJÁK HOLLYWOODOT Mivel a farkasok kiszámíthatatlanok és gyakorlatilag kiképezhetetlenek, a köztük és a Malamutok közti hasonlóság, párosítva ezeknek a kutyáknak a barátságos természetével és taníthatóságával, biztosítja az alaszkai malamutok jövőjét a mozi és TV iparban. Amíg néhány rendező farkasokat vagy farkas hibrideket használ, addig mások egy kis make-upot és súlyt az árulkodó farkakra, hogy átváltoztassa a malamutot vad unokatestvérének egy jómodorú dublőrévé. A malamutoknak mindig lesz helye a mozifilmekben, amelyek szánhúzó kutyákról szólnak. Hollywood bűvölete az északi sark és az ottani bennszülöttek iránt az 1930-as évekre nyúlik vissza, amikor Leonhard Seppala eladta Baltot és a csapatát producereknek, hogy kihasználja a nyilvánosság Szérum Futás miatti érdeklődését. A Disney 1994-es Balto című rajzfilmje bizonyítja, hogy ez az érdeklődés máig is tart. A TV kezdeti időszakában, a rajzfilmek, beszélgetős műsorok és hírmagazinok megjelenése előtt, sok gyermekprogram élő színészekkel készült kalandos darab volt. Különösen népszerűek voltak azok a show műsorok, melyekben a hősöket állatok alakították. Például híres lovak, mint a Fekete Szépség. A kutyák olyan csendes németjuhász mozisztárokkal kezdték mint Rin-Tin-Tin. Rin-Tin-Tin a TV képernyőre is felkerült, a collihoz, Lassie-hez hasonlóan. Mindkét karakter szerepel azóta is különböző feldolgozásokban, kutyák különböző generációi által megszemélyesítve. A Ro-Ala-Ken kennel és Robelék Yukon King Éveken keresztül az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején Preston őrmester megosztotta életét a Kanadai Királyi Lovasrendőrség kötelékében „kitartó kutya kísérőjével, az óriás malamuttal”, Yukon Kinggel. A TV sorozatot eredeti helyszíneken forgatták, és főműsoridőben futott. Minden héten, Preston őrmester, akit Richard Simmons játszott, és Yukon King próbára tették bátorságukat és eszüket a Klondike zord vidékén az arany után sóvárgó renegát törvénysértőkkel szemben. Yukon Kinget egy Kim of the North nevű malamut alakította, akinek a tulajdonosa és trénere Paul Robel volt. Amikor Paul egy másik filmes kutyakiképzőnél dolgozott, megtudta, hogy szánhúzó kutyákra lenne szükség a mozifilmekben, ezért összeállított egy csapatot. Kim, azaz Yukon King, ahogy ismertté vált, az egyik első kutya volt, amelyet megvett. Beulah Robel úgy emlékszik Kimre mint egy édes, jó természetű, nagyon megbízható kutyára. Sajnos a harmónia a színész Simmons és Kim között olyan kitalált volt, mint az általuk játszott szerepek, ezért Kimet lecserélték egy másik malamutra a sorozat hátralevő részeiben. Paul és felesége Beulah a Ro-Ala-Ken kennel nevet használta. Ki is állították néhány malamutjukat, de ezzel felhagytak néhány vetélytárs sportszerűtlensége miatt. Paul elkezdte őket kiképezni és a kutyák szolgáltatásait eladta különféle hollywoodi stúdióknak és egy kutyaeledel gyártónak reklám céljára. A húsz, harminc kutya etetése, tisztántartása, kiképzése és jólétük biztosítása egész napos munkát igényelt, és Paul kevés érdemet látott a kiállítások miatti fizetetlen szabadságban. Beulah viszont jobban kedvelte a kiállításokat, és sok championátust szerzett kutyáival, melyek közül több is szerepelt filmekben. A gyakori külső forgatások miatt a Ro-Ala-Ken kutyák valódi világjárók voltak. A szürke kutyák mint Wasco és Chena gyakran kaptak farkas szerepeket. Wasco szolgos karrierje miatt a wyomingi Jackson Hole-tól Franciaországig utazott, ahol a ő és Chena a Karácsonyfa című filmben játszottak William Holdennel és Virna Lisával. Az évek múltán Robelék kutyái filmek és TV műsorok lenyűgőző sorában játszottak, úgy mint a Visszatérés Isten országába Rock Hudsonnal és Marsha Hendersonnal; a Walt Disney féle A vadon szavában és a Vad vidékben Vera Miles-szal; A vad Északban Stewart Grangerrel; Jimmy Stewarttal a „Strategic Air Command”, ill. Abbott és Costelloval az Elveszve Alaszkában című filmekben; A Mrs Mike-ban Dick Powel és Evelyn Keyes oldalán; A Jégpalotában Diane McBain, Robert Ryan és Carolyn Jones-szal; S.Grangerrel a The Man from Shiloh és Wolf Track című filmekben, melyekben Wasco és Happy játszott. Knick egy farkas szerepét játszotta W.Disney Vad Sam és egy vezetőt az Ace of Yukon című filmekben, illetve sok TV reklámban is játszott. A Dean Martin Show-ban a csapat vezérkutyája volt. Sok Ro-Ala-Ken kutya töltötte idejét TV sorozatokban, mint Az Alaszkai, amelyet a tengerentúlon is játszottak hosszú amerikai vetítése után. A Munster Go Home című filmben a Munster nagypapa farkassá változott, akinek a szerepét Chena játszotta. Bár Chena lányát még kölyökként eladták, a végzete mégis úgy hozta, hogy anyja tappancsnyomait követte. Visszaküldték Robelékhez és szürke színe miatt ő is szerepet kapott ugyanebben a filmben. Túl azon, hogy sztár volt, Ch.Knik of Ro-Ala-Ken-től született egy győztes show kutya, Ch. Tenakee Chief, melyet Robelék tenyésztettek. Ő az Amerikai Alaszkai Malamut Klub „Munkakutyák Hírességeinek Csarnokában” is helyet kapott, mivel sikeres kiállítási karriert futott be és Dél-Kalifornia egyik legjobb súlyhúzó Championja lett. Paul Robel 1970-ben, Beulah pedig 1988. Októberében hunyt el. Más malamut és malamut keverék kutyák gazdái is találtak munkát kutyáik számára a filmekben. Malamutok szerepeltek a Niki, az Észak kutyája, a Natty Gann utazása, és a Fehéragyar című filmekben, úgy mint számtalan TV show-ban és reklámban. Walt Disney produkciók Walt Disney továbbra is kihasználta a közönség szánhúzó kutyák iránti imádatát. 1994-ben megjelent a Fehéragyar folytatása, egyidőben a Vasakarat című filmmel. 1994. januárjában kezdték el vetíteni, Észak Minnesotában, Montanaban és Mainben forgatták 1992-93. telén. A film egy szánhúzó verseny igaz történetén alapul, mely a manitobai Winnipegből a minnesotai St.Paulba vezetett 1917-ben. A korai díszletek és a szélsőséges időjárás nagyon megnehezített a film felvételeit. George Gerdes játssza a filmben gazember Borgot, a svéd nemzeti bajnokot. Héttagú szánhúzó csapatát a Black Ice Kenneltől kölcsönözték, amelynek a tulajdonosai David és Shilon Bedford Minnesotából. Ők nem csak tenyésztenek, kiképeznek, és kiállítanak malamutokat, de ezenkívül működtetnek egy szánhúzó felszerelést készítő céget. A Disney stúdió más csapatokat is alkalmazott, Vicky MacLean (Trolldom), Kieth és Cindy Olson (Kingsdale), ill. Bill és Joyce Matott (Sendaishi) tenyésztőktől a szerepléshez, mivel a filmet több különböző helyszínen forgatták. A Black Ice Team vezérkutyája Ch.Black Ice’s High Speed Chase, WLDX, WTDX, WWPD (különféle munkavizsga rövidítések – a szerk.) volt. Ő rendkívüli képességei révén független vezérként gondoskodott a szükséges irányításról a nehéz helyzetekben, és ez a sokrétűség biztosította a film elkészítését. A film helyszínei sok különböző terepet és néhány szokatlan helyzetet is magukba foglaltak. A hegy lejtőjén történő nyaktörő lejövetelt valójában egy bejáratott sípályán vették fel. Az a jelenet, ahol zajló jégen futnak keresztül valódi; nem is volt mód szimulálni. A kutyáknak tulajdonképpen egy vasútállomásra kellett futniuk, lovakkal és egy néhány méterrel távolabb levő gőzmozdonnyal versenyezve. A film nagy részét egy ló vontatta „hómobil” kamerával vették fel, néhány méterre a kutyáktól, amint azok egymás oldalán versengtek. A malamutok tipikus higgadtságával ők csak a munkára koncentráltak és várták minden új jelenet kihívását. Először azt tervezték, hogy Mr.Gerdes fogja vezetni a csapatot, amilyen gyakran csak lehet. Azonban gyorsan világossá vált, hogy sok jelenetben nem képes a kutyákat kezelni, ezért David Bedford lett „Borg” dublőre, eljátszva a bámulatos munkát. A gyakorlott Bedford alkalmazása lehetővé tette a rendező Charles Haidnek, hogy a kutyákat sokkal nehezebb helyzetekben is használják, mint ahogy azt eredetileg tervezték, és ez sokban hozzájárult a film izgalmaihoz. Mivel a filmben használtak szibériai és alaszkai huskykat is, Mr Haid a malamutokat „négy kerék meghajtású csapatnak” hívta és folyamatosan ámult az erejük és a barátságos csapatmunkára való képességük láttán. Quinn Doktornő Egy újabb malamut színész Arctic Luv’s Skullduggery, Trick, akit Bernadette Quercio tenyésztett és ő is a tulajdonosa. Trick a Quinn Dontornő című TV sorozatban szerepel. Mint más TV színésznek az ő igazi élete is teljesen más mint a képernyőn. A malamutok használata farkasok szerepére egy vegyes-áldás. A filmek és a TV a reklámok potencionális forrása, és a farkas hibridek népszerűségének növekedését valószínűleg a filmek romantizált farkas alakjai ösztönzik. Azokban a műsorokban, melyekben a kutyákat malamutok játsszák, a kutyák jelleme gyakran se nem hiteles, se nem hízelgő a fajtára nézve. Hollywood befolyása elhomályosítja a képzelet és a valóság közti vonalat, és a malamut tenyésztőknek és tulajdonosoknak óvatosnak kell lenniük, hogyan hasznosítják a fajtát a média ábrázolásában. Az állati jogok szószólói mindig ürügyet keresnek ahhoz az állításukhoz, hogy a malamutok veszélyesek. Az ország néhány része még mindig melegágya a kutyaviadaloknak, és a malamutok könnyen a tolvajok elsődleges céltáblájává is válhatnak. Mivel ezek kedvenc témák, néhány tenyésztő sürgeti az Amerikai Alaszkai Malamut Klubot, hogy próbálja meggyőzni a Disney Stúdiót, a malamutokat ne farkasként és harcoló kutyaként szerepeltessék. Bár a malamutok nem komoly szánversenyzők, azok a tenyésztők akik szánoznak, szkeptikusak a Hollywood által ábrázolt versenyekkel kapcsolatban. Sokan attól félnek, hogy a fajtához újonnan csábítottak a filmek varázslata miatt megpróbálnak majd versenyző malamutokat tenyészteni, elrontva a formájukat és funkciójukat. A filmek alátámasztják, hogy a malamutok nagyon rugalmasak és sok célra kiképezhetőek. A „happy-go-lucky” (vidáman leszel szerencsés) természetük és a komikus ugrándozásuk természetes szórakoztatóvá teszik őket. „The Alaskan Malamute Yesterday and Today” Fordította: Romoda Csilla

TEHÁT ÚGY GONDOLOD, HOGY MALAMUTOT AKARSZ... Őrült vagy ?? Igen…..OK, akkor isten hozott a klubban! Végül is, aki józan ésszel úgy dönt, hogy meg akarja osztani az életét egy erős akaratú, intelligens, független kutyával, amely 900 kg megmozgatására is képes… és mindezt egyedül! Meglepő módon, csak nagyon kevesen vagyunk. Fel lehet minket ismerni a rekedt hangunkról (amint a kutyánk figyelmét próbáljuk valahogy magunkra vonni), a hosszú bal karunkról (mivel a pórázon lógunk), és különböző púpokról és horzsolásokról (kutyánk szertelensége miatt). Természetesen, az életünket egy baráttal is megosztjuk, aki mindenfajta tevékenységünk részese, aki mindig meghallgatja a problémánkat, és aki határtalan szeretetet tud nyújtani. Mindent egybevetve, éppen eleget kapunk a malamutunktól ahhoz, hogy az ellentételezze az elkerülhetetlen fejfájásokat. Még mielőtt beszerzel egy malamutot fontos, hogy tökéletesen megértsd őket, így egy tökéletes döntést hozhatsz, hogy érdekel-e vagy sem a kihívás, hogy együtt élj egy (vagy kettő, vagy három…) ilyen nagyszerű állattal. A malamutok élettartama tíz és tizenkét év között van. Mielőtt bármilyen kutyát beszerzel, fel kell készülnöd az anyagi kötelezettségre is, hogy egy stabil otthont nyújthass neki egész életére. Nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amikor a személyes körülmények hirtelen és váratlanul megváltoznak – valami, amit egyikünk sem tud előre megtervezni. Bár, vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor a legjobb elhalasztani a kutya megvásárlását. Szabály, ha nem tudod ésszerű szinten biztosra, hogy a következő néhány évben mit fogsz tenni, és hogy kertes házban fogsz-e lakni, amely alkalmas nagytestű kutya tartására jobb várnod, amíg ezek a dolgok kicsit elrendeződnek. A malamutok gyönyörűek, feltűnő kutyák, és sok ember csak ezen ok miatt már szeretne egyet. Életbe vágó, hogy megnézd azt is, milyen típusú kutya van a bájos arc mögött. A malamutok makacsak, barátságosak, függetlenek, energikusak, intelligensek, dominánsak, és magasan fejlett érzékkel rendelkeznek a falka hierarchiáról. A fajta szakértői minden ilyen jellemvonást kedvelnek, de sok ember a velük való együttélést túl nehéznek tartja. Azt, hogy te melyik csoportba tartozol, a kölyök megvétele előtt kell kitalálnod. Olyan sok különböző fajta kutya létezik, hogy egyáltalán nem kell egy olyan kutyát választani, amely temperamentuma és szükségletei nem illenek a tiedhez. A malamutok falka állatok A malamutok természetes dominanciája és érzéke a falka hierarchiához sok bajba sodorja őket. A mala emberi családja lesz a falka, és mindenki helyét meg kell tanulnia a falkában. A tulajdonos feladata, hogy megtanítsa arra a kutyát, hogy az ő helye a hierarchia legalján található – hogy minden ember, a legkisebb gyerektől a felnőttig felette áll. Ennek megtanítása egészen egyszerű egy fiatal kölyöknek, és ha megfelelően betartják, az egy egész életre fog szólni. Bár, ha a családja nem érti meg a szükségességét annak, hogy kialakítsák a falkarangsort nagyon fiatal korban, a malamut egész boldogan magára vállalja a domináns (falkavezér) szerepét a családban. Ez problémákhoz vezethet, a domináns agresszió miatt és ez a fő oka a megtartani nem akart malamutok elaltatásának vagy menhelyre adásának. A malamutok intelligensek, függetlenek, gondolkoznak Sokan azt gondolják, hogy a malamutok buták, és kiképezhetetlenek. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Valójában, a malamutok nagyon intelligensek. Természetesen ez, párosítva a független természetükkel és magas szintű dominanciájukkal igazi kihívást jelent a kiképzésükben. Nagyon gyorsan tanulnak, de amikor az alap engedelmességi gyakorlatokról van szó, a kedvenc kérdésük a "miért ?". Egyszerűen nem hiszik, hogy azért születtek-e földre, hogy kiszolgálják az embereket, ezért a gazdájuknak más módszert kell találniuk, hogy motiválják őket. Mint mondtuk, a kiképzést nagyon fiatal korban kell kezdeni, és az első lecke, hogy megtanítsuk neki, hol a helye a családban. Az okos gazda igazi erőfeszítést tesz azért, hogy a tanulás érdekes legyen és mulatságos – semmi sem készít ki gyorsabban egy malamutot, mint az unalmas gyakorlatok folyamatos ismétlése. És a kiképzés sosem lesz teljes, egy egész életre szóló cél. A kiképzés nagyon sikeres lehet, és kell is hogy az legyen, ha lelkesedéssel és nyitottan közelíted meg. Minden malamut meg tudja tanulni, hogy megbízhatóan engedelmeskedjen néhány alapvető parancsnak, és néhányuk még az engedelmességi vizsgát is leteszi. A malamutoknak munkára van szükségük A malamutok szánhúzó munkakutyák, nehéz terhek egész napos, mindennapi vontatására tenyésztették ki őket. Manapság sok ember súlyhúzó versenyeken vesz részt a malamutjával. Ha jó kondícióban van, egy átlagos méretu malamut 900 kg fölötti súly is képes elhúzni – egyedül! Képzelheted, ezek a kutya atléták borzasztó sok energiával rendelkeznek, és vágynak a nagyon aktív életmódra. A tulajdonosoknak gondoskodniuk kell ennek az energiának a levezetéséről. A tevékenységek sora, amelyeket a malamutoddal végezhetsz óriási: szánhúzás, skijöring, súlyhúzás, hátizsákos túra, túrázás, úszás (néha – a legtöbb mala nem igazán kedveli a vizet), agility, kocogás, kerékpározás. Az egyetlen fontos, hogy a malamutod számára komoly mindennapi testmozgásról kell gondoskodnod – egy háztömb körüli séta nem elég. Azok a malamutok, amelyek nem jutnak megfelelő testmozgáshoz, gyorsan unottá és frusztrálttá válnak. Mindenféle nem kívánatos, romboló szokást vesznek fel: túlzott ásás (némi ásás normális az északi fajták esetében), ugatás, vonyítás, öncsonkítás, nem helyénvaló rágás, vagyontárgyak elpusztítása. Az is valószínubb, hogy mindenhonnan meg akarnak szökni, akárhová is vannak bezárva – ebben az esetben a fű a másik oldalon mindig zöldebb az ő szemükben. Az erős kerítés szükséglet A malamutok hírhedt csavargók, ha szabadon hagyják oket. És egy malamut kint a városban nem egy jó szomszéd. Zaklatni fog más kutyákat és harcolhat is velük. Megölhet macskákat vagy kis kutyákat, zaklathatja, esetleg meg is ölheti a háziállatokat és a vadállományt. Elpusztíthat vagyontárgyakat, és megijeszthet embereket, különösen gyerekeket, akik nincsenek hozzászokva az ilyen kutyákhoz, amelyek számukra farkasnak néznek ki. Egy szabadon kószáló malamut egymaga is tekintélyes veszélyforrás: forgalom, nagyobb állatok, dühös szomszédok, ez mind feltételes veszélyforrás. Ha malamutot veszel, feltétlenül lényeges, hogy mindenkor fizikai ellenőrzés alatt tartsd. Ideális, hogy biztonságos kerítés vegye körül (vagy legalább meg legyen kötve), amikor egyedül kint tartózkodik. Amikor gyakoroltok, használj pórázt vagy hámot. Ha nagyon sikeresen mennek a kutyaiskolai engedelmességi gyakorlatok, lehetséges, hogy bízhatsz benne és elzárt helyen póráz nélkül is elengedheted. Ezek a kutyák kivételek, és inkább azzal kell számolnod, hogy a malamutodat mindig ellenőrzés alatt kell tartanod. A malamutok nem őrző-védő kutyák A malamutok nem jó őrző-védő kutyák. Hiányzik belőlük az erős védő ösztön, amely jelen van az olyan fajtákban, amelyek őrző-védő munkát végeznek. Bár a méretük és a megjelenésük elrettentően hathat azokra az emberekre, akik nem ismerik a fajtát, a malamutok egyszeruen túlságosan is szeretik az embereket ahhoz, hogy hatékony őrző-védő kutyák legyenek. A legtöbb malamut örömmel vendégül látna egy betörőt, ellátná élelemmel, megmutatná neki, hogy hol vannak az értékes dolgok, és biztosítaná, hogy időben eltűnjön, mielőtt a család hazaér. A malamutok nagytestű kutyák Fizikailag a malamutok közepes testméretu kutyák. A malamut kanok súlya 38,5 kg körül kell hogy legyen, a szukáké pedig 34 kg körül. Valójában a súlyuk a méretbeli eltérések miatt 29,5 kg-tól közel 90 kg-ig terjedhet. A fajta örökletes betegségei A malamutok általában egészen egészségesek, és jó megelőző gondoskodással hosszú és viszonylag problémamentes életet élvezhetnek. Bár van néhány betegség, amelyre különösen ügyelni kell, ideértve a csípőizületi dysplasiát, a chondrodysplasiát, az örökletes szembetegségeket, a pajzsmirigy csökkent működését, epilepsziát, auto-immun megbetegedéseket, allergiákat. Vannak hatóságok, amelyek igazolják, hogy a kutya az első négy betegségtől mentes. Természetesen a tenyészkutyák, amelyek mentesek a felismerhető hibáktól, csak csökkentik a lehetőségét, hogy ezeket az utódjaikra örökítsék – sajnos a kockázat sosem küszöbölhető ki teljesen. A malamutoknak szőrápolásra van szükségük A malamutok szőrápolási szükséglete mérsékelt. A dupla bundájuk nagyszerűen néz ki, és rendszeres kefélést, fésülést igényel, hogy ilyen maradjon. Egyszer vagy kétszer évente (tavasszal és néha ősszel), a malamutok levedlenek – elvesztik a finom, sűrű aljszőrzetüket. Ebben az időszakban a napi gereblyézés (nem a kerté, hanem a kutyáé) segít felgyorsítani a folyamatot és csökkenteni a rendetlenséget. A napi porszívózás is segít, de a házad ennek ellenére hetekig hófehér marad. A malamutok viszonylag tiszták szoktak lenni – a durva fedőszőrük egész hatékonyan taszítja a koszt. Bár néha azért meg kell őket fürdetni. Ha a kutyád már nem elég tiszta ahhoz, hogy megöleld, ideje egy fürdetésnek. Először jól ki kell fésülni (bármilyen csomósodás a szőrben fürdés után megkeményedik, és nagyon nehéz lesz eltávolítani), aztán lemosni kutyasamponnal és utána alaposan kiöblíteni (az öblítés sokkal hosszabb ideig fog tartani mint a mosdatás). A malamutok körmét rendszeresen le kell vágni, hogy megakadályozzuk a lábak kifordulását és a sérüléseket, és elkerüljük a fertőzéseket, ha a körmöket (különösen a farkaskörmöket) a kutya húsáig hagyjuk nőni. A malamutok felálló fülei nem hajlamosak a problémákra, rendszeres ellenőrzés az, amit megkívánnak. A fogromlás és az ínygyulladás vezető okai az idősebb kutyák megbetegedésének, de mindkettő nagyban meggátolható rendszeres tisztítással. A napi fogmosás, speciális kutya fogpasztával a legjobb, de általában heti 2-3 alkalommal elegendő. A száraz eleség etetése, és sok kemény rágó-játék biztosítása segít, de a rendszeres tisztítást nem pótolja. A malamut tartás költségei Gondold át egy nagytestű kutya tartásának és ellátásának költségeit. Az első évben ez könnyen elérheti a 2000 USD (kb. 500.000 Ft-ot): a kölyök megvásárlása, a kölyökkori oltások befejezése, rágó-játékok, ivartalaníttatás, etetés, rágó-játékok (az első évben sok rágó-játékot elhasználnak, és a játékok olcsóbbak, mint a bútoraid pótlása), kutyaiskola, különféle felszerelések (nyakörvek, pórázok, tálak, szőrápolási felszerelések, ketrec, hám, szán, skijöring-öv, stb.), féreghajtó, sok látogatás az állatorvoshoz kisebb problémák miatt, könyvek, klubtagsági díj, stb… Az első év után az átlagos költsége az alapvető etetésnek és a megelőző állatorvosi kezelésnek kb. 500-750 USD (kb. 130 000-190 000 Ft) évente. (A megfelelő táplálás már Magyarországon is eléri az évi 100.000 Ft-ot !–R.CS.) A különféle tevékenységek költsége nagyon változó. És természetesen egy baleset vagy komolyabb betegség az állatorvosi költségeket még meg is sokszorozhatja. Tehát, tessék itt van – egy nagyon rövid összefoglaló a malamuttal való együttélésről. Ha megtetszett és elfogadod a kihívást, hogy együtt élj egy ilyen energikus, intelligens, makacs lélekkel, csodálatos! Ha viszont fenntartásaid vannak a vágyaiddal és a képességeiddel kapcsolatban, hogy egy malamuttal élj, reméljük, hogy folytatod a keresést másfajta kutyák iránt, amíg olyat nem találsz, amely számodra tökéletes. Több száz lehetőség van mind fajtiszta, mind keverék kutyák vonatkozásában. Emellett biztos, hogy megvan a tökéletes választás lehetősége minden kutya-imádó számára. (The Alaskan Malamute Help League) Fordította: Romoda Csilla (Megjelent a Nordi Északikutyás Hírmagazin 2002/2. számában.)

MALAMUT TULAJDONOSOK MEGFIGYELÉSEI: Ha hívod nem jön, de csak tegyél valami ételt az asztalra… Ha eldobsz valamit, hogy visszahozza, és ő csak ül melletted, felnéz rád azzal a tekintettel, hogy - „ha te nem mész a labdáért, miért gondolod, hogy majd én megyek?” Szőrcsomók szállnak szanaszéjjel a nappali padlóján, épp miután felporszívóztál. Kátyúk az utca helyett a kertedben. Hetente hétszer hajnali 5:30-kor ébresztő üvöltés, mert ki akarna szombaton vagy vasárnap tovább aludni? A szomszéd gyereke szól, hogy Chewbaccát hallotta a kertedben. Egy hosszú munkanap után hazaérsz, elterülsz egy fotelben, a malád meg csodálkozva néz rád, hogy miért vagy olyan fáradt, amikor ő egész nap csak szundikált? Hány malamut tulajdonos ad a kutyájának különleges zöldséget vagy gyümölcsöt elalvás előtti jutalomfalatnak? Az az élvezet, hogy megoszthatod az otthonod egy malamuttal, miután azt nem mondhatod el magadról, hogy egy malamut tulajdonosa vagy. Delfinugrások a hóbuckákba. Váltófutás nyulakkal, macskákkal, mókusokkal stb… Fantasztikus eltűnési jelenet, amint bekapcsolod a porszívót.   A porszívók átlagéletkora 10 év. A porszívó átlagéletkora egy olyan lakásban, ahol malamut is él, 1 év. Tény: az emberek azt hiszik, hogy gazdáik a malamutjuknak. A malamutok tudják, hogy ők az urak. Tény: a malamutoknak saját napirendjük, időbeosztásuk van. A malamut diétája: minden, nem válogat. Több a rajtad a kutyaszőr, mint amennyi a saját hajad. A szomszéd hallja, ha rendreutasítjuk a malamutunkat – azt hallják, hogy ő utasít minket. Születésnapjára egy vagyont költesz a lakásod légkondiciónálójára, és állandóan járatod, mivel a malamutok a sarki klímát kedvelik. Minden vendégnek szőreltávolító hengert ajándékozol a bulidon. Nem érted, hogy a szomszéd hölgy miért nem örül, amikor az 50 kilós malamutod elsőnek rohan elé, hogy üdvözölje. Amikor vacsorát főzöl, a férjed megkérdezi, biztos vagy-e abban, hogy mindhármatoknak elég lesz az étel (csak 2 teríték van az asztalon). A malamutod mindenhová magaddal viszed, és a kocsid légkondiját állandóan járatod (a magas benzinárak sem érdekelnek). A férjeddel együtt megváltoztatjátok a munkaidőtöket, hogy valaki mindig otthon lehessen a malamutotokkal. Öt perccel azután, hogy megette a vacsoráját, megint enni akar, amikor elkezded enni a saját vacsorádat. Férjeddel együtt a padlón ültök, a malamutotok a kanapén hever, és közben úgy néz, mintha azt gondolná, „Ezeknek meg mi a bajuk ?” A kocsiban a hátsó ülésre ülsz, hogy a malamutod az első ülésen nézelődhessen. A malám üvölt, ha egy rendőrautó szirénáját hallja, a hátsó lábaira ül, a fejét magasra emeli, és velőtrázó ordításba kezd. Ez jó ébresztő hajnali 3-kor, amikor egy rendőrautó elmegy a házunk közelében. A NASA megkér, hogy használhassa a kerted az új holdjáró tesztelésére. Malamut szuperhősök Ásó-mala: Ágyugolyónál is gyorsabban ás lyukakat, hogy felszabadíthassa a csontokat, hernyókat, virágokat. Szőrcsomó hurrikán: Zavarba ejti és megvakítja ellenfeleit egy szőrfelhővel, akit így menekülésre késztet. Különlegesen hatásos vedléskor. Árnyék-mala: Védi a gazdáját, ezért árnyékként követi mindenhová, a kertből a fürdőszobába. (A zuhany alá stb.) A bátor-mala: Rettenthetetlen teremtmény, semmitől se fél – kivéve a fürdetéstől. A sárminátor: A játékait és a gazdáját egy sártól lucskos puszival garantáltan megvédi minden veszélytől. Az üvöltő: Szívbajt hoz a mit sem sejtő járókelőkre egy ijesztő ordítás sorozattal. Szundi-mala: Képes éberen, félig nyitott szemmel szundikálni, hogy a potenciális gazembereket a biztonság téves illúziójában hagyja. A farkas: Egy válogatós, kanapén heverésző mala öleb, amíg kempingezni nem viszed. Ott egy tartózkodó, méltóságteljes farkassá válik, megőrizve romlatlanságát az emberi civilizációtól, olyan farkassá, aki észre sem vesz, meg sem hall, és úgy tűnik még csak a nevére sem emlékszik. „Én is szeretlek” mala: Fekszik és vár, amíg a hangulat forróvá nem válik, és ekkor előbukkan a semmiből, stratégiailag a szerelmes pár közé helyezkedik, és hatékonyan lefekszik, hogy elrontsa a kedvet. Amint elrontotta a hangulatot, felméri a terepet, és varázslatosan eltűnik, de maga után hagyja azt az érzést, hogy „ha ti nem is láttok, én azért figyelek”. Kvíz malamut imádóknak: Próbáltad valaha is: A) Adót visszaigényelni malamutod költségei után. B) Megkérni a főnököd, hogy nem tudna-e egy hűvösebb éghajlatú helyre áthelyezni egészségügyi okok miatt. 1) Több fényképed van a malamutodról mint a családodról ? 2) Több pénzt költesz kutyajátékokra, mint saját magadra ? 3) Vasárnapi süti helyett a malamutodnak sütsz kekszet ? ha igennel válaszoltál, akkor Te is csak az átlagos őrült kutyások táborába tartozol. Fordította: Romoda Csilla (Megjelent a 2002/2. sz. Nordi Északikutyás Hírmagazinban.)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL ELISMERT SZÁNHÚZÓK - SZIBÉRIAI HUSKY/SIBERIAN HUSKY

A feltétlen elegancia és mozgékonyság mellett erőteljes külső, koponyája kissé domború, nem túl mély, nem túl hangsúlyozott stoppal, erőteljesen kialakult, nem túl hegyes pofarész jellemzi. Mandula formájú szem, lehet barna vagy kék, de előfordul, hogy az egyik barna és a másik kék színű. Magasan elhelyezkedő, közepes nagyságú, fenn hordott fülek jellemzőek. A test zömök, de nem veszíthet eleganciájából, a hát sem rövid, sem hosszú nem lehet, a bozontos farok semmi esetre sem kanyarodhat szorosan a háthoz, hanem enyhén sarló alakú. A lábszárak erősek, izmosak, a mancs ovális, jól zárt és ízelt. Mint mindegyik északi kutya, a szibériai husky is dupla bundát hord, a sűrű puha alsó szőrzet fölött jól takaró, időjárásálló felső szőrzet van. Minden szín elfogadott, a fej egyenletes rajzolatú maszkja nagyon mutatós, de a dolgozó vonalak esetében természetesen nem a színt nézik. A szibériai husky kifejezetten intelligens, és sokkal többet megért, mint azt a néhány parancsszót, amit egy egyszerűbb szánhúzáshoz tudnia szükséges. Érthető, hisz az ÉK-Szibériai szánhúzóélet nem volt épp "egyszerűbb szánhúzásnak"nevezhető. Ha nem használjuk arra, amire tulajdonképpen való, feltétlenül gondoskodni kell komoly mennyiségű testmozgásról. Mivel nagy alkalmazkodási képessége mellett erős vadászösztönnel bír és rendkívül kíváncsi, bajt okozhat, ha a kennel, vagy a kerítés nem elég magas és nem akadályozza meg, hogy kíváncsiságát kielégítendő átugorjon - vagy átmásszon - felette. Egyes példányok kétségbeejtően találékonyak-és eredményesek!- a szökést illetően, ezért időben is jobban járunk, rendesen mozgatjuk, ahelyett, hogy hetente többször órákig keresgéljük. Meg hát talán azért van ilyen kutyánk, hogy mozogjunk is vele, nem?De. Eredete: Ez az egyetlen fajta, amelyik az összes szánhúzó kutya eredeti megfogalmazását, a huskyt hivatalosan mint nevet hordja. Amikor expedíciós utakról készült leírásokban huskykat emlegetnek, ez általában mindenfajta szánhúzó kutyára értendő. A szibériai husky elnevezésének eredetére különböző elképzelések vannak. Legvalószínűbbnek tűnik az a verzió, hogy az első felfedezőktől származik, akik az eszkimókat illetve azok kutyáit útjaik során elnevezték. A fürge és kitartó, Szibériából származó kutya 1931-ben az Amerikai Kennel Klubtól megkapta a fajtabesorolást és hivatalos elismerést. Bizonyosra vehető, hogy az első, az orosz prémkereskedő Goosak által Alaszkára vitt kutyák a csukcsoktól származtak, és valószínűleg a nagy érdeklődés és igény, ami irántuk jelentkezett, játszott szerepet abban, hogy a közvetítők és felvásárlók más törzsektől, de e környékről vittek kutyákat. Alaszkában ekkor már a szánhúzókutya-verseny egyfajta szabadidő-foglalkozásként szerepelt. 1909-ben indult először Goosak szánfogata versenyen, és habár legelső alkalommal még nem nyertek, a "szibériai kisegerek" nagy feltűnést keltettek gyorsaságukkal és kitartásukkal. A későbbi versenyeket aztán zsinórban nyerték a szibériából hozott kisebb, vékonyabb, de határozottan gyorsabb kutyák - jórészt Leonhart Seppala norvég származású hajtó kutyái. A kitűnő eredmények alapján persze fölkapták ezt a típust, megindult a még jobb eredményekre szelektálás, a versenyre mind alkalmasabb fajta kialakítása a tképpen inkább vadászlajkáknak tekinthető kutyákból. Seppala tekinthető a szibériai husky kitenyésztőjének, ő hozta létre a fajtát azáltal, hogy a Szibériából behozott lajkatípust elkezdte szigorúan a versenykövetelményeknek megfelelően szelektálni, alakítani. Később, ahogy a fajta elismerést szerzett "civil körökben is", megjelent persze a homogén küllem igénye is, kialakult a show vonal, de szerencsére a husky esetében mindig is megmaradt egy erős genetikai háttérrel rendelkező munkavonal, ami a mai napig megállja a helyét.

A SZIBÉRIAI HUSKY - SPORTKUTYA, SHOWKUTYA, VAGY AKÁR MINDKETTŐ? A Szibériai Husky egyike a legősibb kutyafajtáknak, szépsége, kedvessége, gyermekszeretete, gyorsan népszerűvé tette világszerte. Azonban szánhúzó mivolta felruházza számos olyan tulajdonsággal is, melyek mégsem teszik mindenki számára ideális társsá. Hihetetlen mennyiségű energia buzog benne, égeti a vágy, hogy fusson, független jelleme képtelenné teszi arra, hogy szolgamód lesse gazdája minden óhaját. Igényli az aktivitást, a társaságot, azt szereti, ha a középpontban lehet. Mindebből adódóan a Husky csak azoknak ajánlható, akik jó adag humorérzékkel és türelemmel vannak megáldva, élvezik a kihívásokat, s mindazonáltal értékelik a fajta szépségét, megértik örökségét és tiszteletben tartják eredeti funkcióját. Mint néhány más munkakutyafajta esetében is, a Husky tartók táborában is időről időre viták alakulnak ki a fajta munka és show típusra történő kettészakadása kapcsán. A két tábort egyik oldalról a szánhajtó versenyzők alkotják, akik a stopperórával versengve célként a leggyorsabb fogat kialakításán dolgoznak; a másik fél leginkább a tenyésztőkből, kiállítókból áll, akik elsősorban a fajtastandardot tartják szem előtt, a küllemi szempontokat fontosnak tartják. A két tábor közötti szakadék egyre csak mélyül, de vajon hol van az igazság? Az igazság bizony most is odaát van ?. Először is nézzük meg pontosan mik az alapvető különbségek a két tábor által elismert kutyák közt. A versenyzők kutyái alapvetően könnyebb felépítésűek, magasabbak, ?levegősebbek?, szőrük rövidebb, aljszőrzetük kevésbé kifejezett vagy nincs is, hasuk kifejezetten felhúzott, mellső szögellésük kissé meredek, agarakra, vágtázó fajtákra emlékeztet. Lábaik hosszúak, testük inkább négyzetbe írható, felépítésük egyértelműen egy sprinter benyomását kelti. Arckifejezésük inkább farkasra emlékeztet, füleik kifejezetten nagyok. (Megjegyzem, már a felsorolt tulajdonságok jelentős eltérést mutatnak a jelenlegi és az első, eredeti fajta standardhoz képest is.) A 'show' kutyákra, vagy ahogy néhányan nevezik őket, 'díszkutyákra' a mérsékletesség jellemző. Mérsékelten tömör felépítésűek, jól felhúzott, ügető jármódra alkalmas vállakkal rendelkeznek, bundájuk tömött, testük téglalapba írható, enyhén felhúzott hassal, kiegyensúlyozott szögellésekkel rendelkeznek. Arckifejezése, ferde metszésű szemei, közepes méretű, jól szőrözött fülei inkább rókára hasonlítanak. Ezen tulajdonságok egy hosszútávfutót, egy maratonistát jellemeznek, amely kiegyensúlyozott tempóban dolgozik végtelen kilométereken át, extrém hideg időjárási körülmény közt. Még egy laikus számára is megdöbbentő, hogy a fent leírt két típus? elvileg - egy és ugyanazon fajtához tartozik. Azért elvileg, mivel nyílt titok, hogy a szánhúzó versenyeken gyakran olyan keverékeket láthatunk, amelyek csak papíron Szibériai Huskyk, mivel nem kevés agár, pointer vagy szetter vér csordogál az ereikben. Talán most nem is lenne miről vitázni, ha a fajtatiszta versenyeken valóban csak fajtatiszta kutyák állhatnának rajthoz. Vissza kell nyúlnunk a fajta gyökereihez, hogy megértsük, miért történik mindez. Eredete: Mint ahogy a fajta neve is jelzi, Szibériából származik. Észak-kelet Ázsiában a Chukchi (Csukcs) törzsek tenyésztették kifejezetten szánhúzásra. A század elején, 1909 körül jutottak el nagyobb számban Alaszkába, ahol az aranyláz idején az extrém időjárási körülmények közt a kutyaszán volt az egyetlen módja a közlekedésnek. Miközben az aranyásók körében egyre népszerűbbek lettek a szánhúzó versenyek az alaszkai hajtók hamar felismerték a fajta képességeit, így rövid idő alatt a versenyek legismertebb és legkedveltebb kutyafajtája lett. Ne felejtsük el, hogy a korai fogatok többnyire kutatók, bányatársaságok, aranyásók tulajdonában voltak. A kutyákat munkára tartották és a versenyek csupán időtöltést, szórakozást jelentettek és szerencsejátékot a csapatokra fogadók számára. TÖRTÉNELMI FOTÓ 1932-BŐL 1925 telén hirtelen még több figyelem irányult a fajtára, ugyanis az elszigetelt Nome városában Difftéria járvány tört ki. Az oltóanyagot Anchorage-bol Nenanna-ba még el tudták juttatni vonaton, de a fennmaradó 658 mérföldet csak kutyaszánon lehetett megtenni. A fogatok egymást váltva 5 és fél nap alatt szállították el a szérumot Nome-ba. A leghosszabb távot, 340 mérföldet Leonard Seppala tette meg Szibériai Husky fogatával. A fajtát hivatalosan 1930-ban regisztrálta az AKC (Amerikai Kennel Klub). MONADNOCK KENNEL BIS GYŐZTES TENYÉSZCSOPORTJA AZ 50-ES ÉVEKBEN A korai alapító kennelek közül kiemelném Eva ?Short? Sheely Chinook kennelét és Lorna Demidoff Monadnock kennelét. Ezek a kennelek sikeresen demonstrálták, hogy kutyáik ugyanúgy megállták a helyüket a kiállításokon, mint a versenyeken. (Megjegyzem, hogy ezen kennelek kutyáit a magyarországi Huskyk törzskönyveit kutatva is fel lehet lelni, igaz 9-10 vagy még több generációig kell visszanyúlnunk) Utóbbi, Lorna Demidoff például csupán azért kezdett el kiállításokra járni kutyáival, hogy legyen mit csinálnia a nyári hónapokban, amikor a kutyák nem dolgoztak. Ezen kennelek a későbbi ?show? kennelek alapító kutyáit és egyben a kor a legjobb versenykutyáit adták. Számos champion kutyájuk kitűnő vezérkutya is volt egyben.                              CHINOOK'S ALLADDIN OF ALEYSKA 1946     BISS CH RUSSIAN ROULETTE OF NORDICA 2006 A növekvő szervezetek, amelyek a szánhúzó sport köré fonódtak, az időszakosan megjelenő szánhúzó versenyekkel kapcsolatos kiadványok, az új és új utak épülése, a bővülő utazási lehetőségek egyre több alkalmat nyújtottak a versenyzőknek, hogy versenyre szelektált, hibrid kutyákkal bővítsék állományaikat. Adták, vették a kutyákat egymás közt, újabb és újabb almok születtek, ami a versenyre szelektált kutyák terjedését jelentette. A keleti part környéki Szibériai Husky kennelek sarokba szorítva érezték magukat, tudva, hogy két út áll előttük: vagy elfogadják ezt az utat és tisztavérű Szibériai Huskyaikat keresztezik bármilyen kutyával, amely gyors és szívesen dolgozik, és ezzel gyakorlatilag egy új fajta kialakulását segítik elő vagy ragaszkodnak meglévő, frissen regisztrált fajtához képest homogén állományukhoz. A sprinter kutyák terjedésének egyéb dolog is kedvezett. Az új utak felszabdalták a korábbi végtelen tundrát és hómezőket, melyre a verseny szervezetek a pályák megkurtításával reagáltak. A korábbi 30-50 mérföldes versenypályák helyett 10-15 mérföldes versenyeket rendeztek. A kitartás, az energiatakarékosság, az időjárás állóság, amelyek a Szibériai Husky legbecsesebb tulajdonságai, értéküket veszítették? A standardról: Az első standard megjelenésekor a Szibériai Huskyk még elsősorban versenyzők kezében voltak. Így a fajta igen szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy az eredeti fajta standardot olyan emberek alkották meg, akik ott voltak, amikor fajta megjelent az Amerikai kontinensen, munkakutyaként használták kutyáikat, látták a korai kutyákon előforduló különböző színezeteket, mintázatokat, megfigyelhették a típusjegyeket, méreteket, arányokat ezeken a sokoldalú atlétákon. Az első standard 1932-es megjelenése után öt revíziót volt képes lényeges változtatás nélkül ?túlélni? ami egyértelműen az eredeti változatba fektetett alapos munkára vall. ?A Szibériai Husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendő erejét, sebességét és állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a Szibériai Huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.? A Standard-et olvasva nyilvánvaló, hogy a Szibériai Husky NEM SPRINTER! Ezek a kutyák nem arra lettek kitenyésztve, hogy rövidtávú versenyek sztárjai legyenek. Nem hiába használnak manapság a gyorsasági versenyekre agár vagy pointer keverékeket. A Szibériaiak maratoni futók, állandó, kiegyensúlyozott tempóban dolgoznak végtelen kilométereken át, minden időjárási körülmény közt. Amennyiben a maratoni futóval szemben egy sprinter kutyát szeretnénk faragni a Huskykból, akkor olyan kutyát keresnénk, amelynek íveltebb az ágyéka, levegős, vékonyabb felépítésű, rövidebb a szőre, hogy elkerülje a test túlhevülését, vállai meredekebbek, kitűnő vágtázó, hiszen ez a kutya leggyorsabb jármódja. A Szibériai Husky eredeti funkciója szerint nem a másodpercekkel, hanem az északi sarki elemekkel és hatalmas távolságokkal versengett. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor Szibériai Husky-t tenyésztünk, bírálunk, vagy sportversenyen veszünk vele részt még akkor is, ha a mai Huskyknak már nem áll módjukban extrém időjárási körülmények közt dolgozni. Napjainkban elenyészőnek mondható azoknak a fajtatiszta Szibériai Huskyknak a száma, akik rendszeresen dolgoznak, szánt húznak. Nagy felelősséget jelent a tenyésztők számára, hogy ennek ellenére megőrizzék a fajta atlétikus megjelenését, munkakedvét és ne csak szép kutyákat tenyésszenek. Tovább nehezíti az ügyet, hogy a kiállításokon gyakran a szép fej és a szép szőr győz. Nem igazán szolgálja a fajta jövőjét, ha nem keressük a felszín alatt lévő munkakutyát, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat az anatómiai jellegzetességeket, amelyek a fajta eredeti funkciójából, eredetéből adódnak. A manapság rendezett rövidtávú szánhúzó versenyek, amelyekre nem igazán jellemző a sarki klíma egyértelműen a sprinter kutyáknak kedveznek, amelyek még így is gyakran különböző kabátkákban és csizmácskákban versenyeznek. Ezen versenyek győztes fogatai azonban nem biztos, hogy megállnák a helyüket mínusz 40-50 fokban, metsző szélben, 1150 mérföldes távon?az Iditarodon. MUNKA TÍPUS VERSENY KÖZBEN A híres szérum futam emlékére rendezik ezt a versenyt 1973 óta minden év március első szombatján. A verseny Anchorage-ből indul, az Alaszkai hegységen vezet keresztül a Bering tenger partján lévő Nome-ba. Embert, állatot próbáló verseny a javából. A Szibériai Huskyból álló fogatok, bár manapság nem nyernek ezeken a versenyeken, de szoros versenyt jelentenek évről évre a keverékekkel, vagy alaszkai huskykkal szemben. Az Iditarod musher (hajtó), Wayne Curtis így ír erről: ?Egy Szibériai Huskykból álló fogattal teljesen más versenyezni, mint keverékekkel, vagy alaszkai huskykkal. A Szibériai Huskyk az energiatakarékosság mesterei. Vastag aljszőrükkel, közepesen hosszú fedőszőrükkel a legnagyobb hidegben is remekül dolgoznak, kevesebb kalóriát égetnek és a pihenés alatt is képesek melegen tartani magukat, nincs szükségük kabátkákra. Állandó, közepes sebességgel többet tudnak futni, miközben kevesebb pihenésre van szükségük. Mivel kevesebb étellel beérik, a vontatott szán rakománya is kisebb. Mancsuk, lábaik felépítése kifejezetten a hóban és jégen futásra van ?kitalálva?, ritkán van szükségük védő csizmácskákra. Temperamentumuk élvezetes társaságot nyújt a verseny során, akkor is számíthatsz rájuk, amikor már nem várnád.? Wayne Curtis 1995-ben rekordidőt futott az Iditarod-on Szibériai Huskykból álló fogatával. A fogatban számos ?show? Husky futott, köztük CH Stormwatch?s Montana, aki 1998-ban az Amerikai Szibériai Husky Klub Speciális kiállításán BOS, legjobb ellenkező nemű kutya címet nyert 1350 nevezett kutya közül. SHOW TÍPUS VERSENY KÖZBEN A fej fontos meghatározója a típusnak, és mint más fajtában is talán legfontosabb jellemzője a fajtának. Sokan gondolják úgy, hogy a fülek mérete, tűzése, szőrözöttsége, a szem formája, állása, a stop definiáltsága pusztán divat vagy kozmetikai dolog. Hogyan is élnék túl a Szibériaik a sarki klímát azon tulajdonságaik nélkül, amelyek kifejezetten e klíma miatt alakultak ki? Ha nagy füleik lennének, netán gyengén szőrözöttek, sokkal inkább ki lennének téve a fagyás lehetőségének. A Huskyk szeme sem minden ok nélkül mandulavágású és ferde metszésű, hiszen így kevesebb látszik ki a szemgolyóból, ezáltal kevésbé van kitéve a jeges szélnek. Az ideális Husky kivonatosan Michael Jennings olvasatában: Megfelelő testarányok, a testhossz a vállbúbtól a farcsontig valamelyest, (kb. 9:10 arányban) meghaladja a kutya marmagasságát. A mellső lábak hossza meghaladja a mellkas mélységét (kb. 4:5 arányban). A fej mérete arányos a testmérethez viszonyítva, az orrhegy és a stop közötti távolság ugyanakkora, mint a stop és a nyakszirt között mért. A nyak izmos, közepesen hosszú és finoman illeszkedik a hátvonalhoz, utalva a jó vállakra. A vállak jól felhúzottak, 30-40 fokos szöget zárva be a talajra bocsátott merőlegessel. A felsővonal erős, a far enyhén lejtős, a farok a felső vonal alatt tűzött. A mellkas se nem túl széles, se nem túl mély. Szikár, viszonylag rövid ágyék (kb. négy, enyhén nyitottan tartott ujjnyi). A lapocka és felsőkar közel azonos hosszúságú, erős ovális mancsok, enyhén lejtősen álló, erős csüd. Egy erős, izmos atléta, amely szinte hangtalanul úszik mozgásban, arckifejezése rókára emlékeztető, kíváncsi, nyitott, mindazonáltal okos, munkára kész és kiváló temperamentummal rendelkezik. (Michael Jennings több mit 30 éve áll a fajta szolgálatában, elismert tenyésztő, fogathajtó, író, és bíró, célja mindig is a fajta munkaképességének, eredeti funkciójának megőrzése volt) Szibériai Husky mindig is kiváló elegye volt az erőnek, kitartásnak, gyorsaságnak, munkakészségnek, egyidejűleg jelentve a szépséget és az elbűvölő vérmérsékletet. ?Közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz.? Szeressük, tenyésszük, bíráljuk őket és dolgozzunk velük ennek megfelelően. Képanyag: Dér Andrea, Márton Zsuzsa és Zajáné Nagy Teodóra Fajtagondozó szervezet: Szánhúzó és Északi Kutyák Klubja

A SZIBÉRIAI HUSKYRÓL A Szibériai Husky tagadhatatlanul egyike a leggyönyörűbb kutyáknak. Az évek során feltűnő megjelenésének köszönhetően az egyik legnépszerűbb kutyafajta vált belole. Szépségük mellett elragadó személyiségük, lelkes, játékos természetük és magas inteligenciájuk is hozzájárult kedveltségükhöz. A Szibériai Husky elsosorban KUTYA ? nem pedig vadállat, vagy félig farkas ahogy a tájékozatlanabbak hiszik. A fajta Észak-kelet Ázsiából ered ahol a Chukchi (Csukcs) törzsek tenyésztették kifejezetten szánhúzásra. A század elején, 1909 körül jutottak el nagyobb számban Alaszkába ahol az aranyláz idején egyre népszerűbbek lettek a szánhúzóversenyek. Az alaszkai hajtók hamar felismerték a fajta képességeit, így rövid idő alatt a versenyek legismertebb és legkedveltebb kutyafajtája lett. 1925 telén hirtelen még több figyelem irányult a fajtára, ugyanis az elszigetelt Nome városában Difftéria járvány tört ki. Az oltóanyagot Anchorage-bol Nenanna-ba még el tudták juttatni vonaton, de a fennmaradó 658 mérföldet csak kutyaszánon lehetett megtenni. A fogatok egymást váltva 5 és fél nap alatt szállították el a szérumot Nome-ba. A leghosszabb távot, 340 mérföldet Leonard Seppala tette meg Szibériai Husky fogatával. A fajtát hivatalosan 1930-ban regisztrálta az AKC (Amerikai Kennel Klub). A Szibériai Husky elbűvölő, kedves de ritkán hízelkedő kutya. Ez a gyengéd és barátságos természet talán a múlt öröksége: a Csukcs emberek nagy becsben tartották kutyáikat, bevitték sátraikba, gyermekeik játszottak velük. Ma is érdemes megfigyelni a Huskyk ösztönös vonzalmát a gyerekekhez. A Szibériai Husky éber, aktív és könnyen alkalmazkodó fajta. Rendkívül értelmes, inteligens de független személyisége gyakran próbára teszi a gazda találékonyságát. Sokoldalúsága folytán jó társra lelhetnek benne különböző korú és érdeklődésű emberek. Jól alkalmazkodnak a különböző szituációkhoz, idősebb kutyák is könnyen beilleszkednek egy új családba. Ne gondolkodj sokat egy felnőtt Husky befogadásán, mert bár elszalasztod a bájos kölyökkorszakot, megúszhatod az erre az időszakra jellemző nem kevés gondot is. Bár ragaszkodása családjához igen erős, nem egy-emberes kutya. A Huskyk nagyon barátságosak mindenkivel, beleértve az idegeneket is, így a legkevésbé sem alkalmasak házőrzőnek. Idegen kutyákkal szemben is barátságosan, udvariasan viselkednek. Bár ha megtámadják őket készek és képesek megvédeni magukat. Más fajtákkal összehasonlítva könnyen tartható kutyák. Nagyon tiszta állatok, szinte egyáltalán nem jellemző rájuk ?KUTYASZAG?. Kevés ápolást, fésülést igényelnek, kivéve persze a vedlési időszakot, amikor hihetetlen mennyiségű aljszőrzetet hullatnak. Egészséges, edzett fajta, az oltásokon kívül ritka vendégek vagyunk az állatorvosi rendelőben. Sokkal kevesebb táplálékot igényelnek, azaz jobban hasznosítják a táplálékot mint más fajták. A Huskyk kifejezetten falkaállatok. Igénylik az aktivitást, a társaságot, azt szeretik ha a középpontban lehetnek. Ha sokat vannak egyedül, hamarosan gondoskodnak saját szórakozásukról, ami valószínűleg valamiféle rombolás lesz a kertben vagy éppen a lakásban, vagy még rosszabb esetben különböző szabadulási technikák kidolgozását jelenti. Sportos kutyák lévén szükségük van a mozgásra és elegendő helyre ahol kiszaladgálhatják magukat. A Husky ügyes és hatékony vadász ezért nem túl megbízhatóak más házikedvencekkel kapcsolatban, bár nem egy helyen békésen él együtt a ház macskájával. Független jellemük képtelenné teszi őket arra, hogy szolgamód lessék gazdájuk minden óhaját. Gyorsan és könnyen tanulnak, de csak akkor fogadnak szót, ha abból nekik is hasznuk származik. Érdekelté kell tenni őket a feladat elvégzésében és soha nem szabad túlzásba esni a kiképzéssel. Sokan állítják, hogy a Huskyk nem taníthatók. Dehogynem! Viszont az biztos, hogy kifinomultabb módszereket kell velük szemben alkalmaznunk. Helyénvalóbb mindennap 5 percet fordítani a kiképzésére, mint hetente egyszer egy órát. A "drillezős", ülj!, fekszik! áll!, ülj!, fekszik! áll! módszer nem vezet náluk eredményre, csak megunják és megmakacsolják magukat. Bárkinek, aki azon gondolkodik, hogy egy Husky-t választ társul, tájékozódnia kell a fajtáról. Sok a fajta iránt vonzódó ember azt hiszi, hogy a Husky is csak egy a kutyafajták közül. Pedig nagyon is különbözik a legtöbb fajtától. Nagyon kedves, optimista, értelmes kutyák akik örömest megosztják veled az életüket mint egy barát, de sohasem úgy mint egy szolga. Végül álljon itt kedvenc idézetem, Jamesa Maulden-tol, a Syntari kennel tulajdonosától: -Ha azt mondom a Sheltie-mnek, hogy ugorjon le egy szikláról, engedelmesen megteszi. Ha ugyanezt mondom a Huskymnak, azt fogja mondani: "Csak utánad, Mami". Nos, szerinted melyik kutya az okosabb?

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL ELISMERT SZÁNHÚZÓK - SZAMOJÉD/SAMOYED

A SAMOYED ŐSHAZÁJÁBAN ÉS EXPEDÍCIÓKON A szamojéd emberek félnomád életet éltek rénszarvas pásztorként, nyaranként a legelőkön vándorolva a kopár tundrán, telenként pedig, csordáikkal visszahúzódtak a tajgai erdőkbe. Életmódjukhoz hozzátartozott a halásztat és a vadászat. Ezek a nomádok télen és nyáron is hordozható sátrakban éltek. A rénszarvasok mellett a vándorló szamojéd törzsek életében nagy jelentősége volt becsben tartott, sokoldalú kutyáiknak, akikre családtagként tekintettek. Ők segítettek az embereknek a rénszarvas csordák mozgatásában és a vadászatban: akár a jegesmedvék és rozmárok vad támadásaival is szembeszálltak, és bundájuk színének köszönhetően a hóban szinte láthatatlanok voltak. Társak voltak a vadonban, meleget vittek az emberek sátraiba a hideg éjszakákon, és ők húzták a szánokat, kenukat is. A kutyák kinézete tájegységenként változó volt. Lábuk hossza is ahhoz a terephez alkalmazkodott, amelyen éltek, a füves tundrán élőknek rövidebb, a tengerpart melletti területeken lévőké hosszabb lett. Színük is elég változatos volt, az Osztjákok kutyái között előfordultak tarkák, és fekete-fehérek, míg a más törzsekben élő kutyák cserszínűek, feketék, farkas-szürkék és vörösek voltak. Néhány mai szemlélet szerint ezekből alakultak ki a lappkutyák. A Kara és Fehér-tenger környékéről származó samoyedek mindig fehérek, krém vagy enyhe biscuit színűek voltak. A tarkakutyákat alapjában véve terelésre használták a déli területeken, a fehér kutyákat, az északi részeken, pedig vadászatra és szánhúzásra. A fehér színű egyedeket Bjelkiernek hívták, ami anyit jelent: fehér kutya, amelyiknek a kölyke is fehér. A samoyedek a sarki spiccek két csoportjához is sorolhatók, az első csoportba tartoznak a husky-k, a Kanadai és Alaszkai eszkimó kutyák, a második csoportba a spiccek vagy lajkák tartoznak, melyek Lapföldről, és Kamcsatkából származnak. Sajnos viszonylag keveset tudunk a szamojéd emberekről, és arról, hogy hogyan éltek gyönyörű, ezerarcú kutyáikkal. Egészen 1930-ig csak szovjet antropológusok tanulmányozhatták a szibériai törzsek életét. Amit tudunk a szamojéd emberek életformájáról és kutyáiról, az főként a sarki felfedezők naplóiból származik, akik szibériai kutyákat szereztek, hogy segítsék őket az ismeretlen Északi és Déli-sarki tájak felfedezésében. Néhány ilyen kalandor samoyedet használt, ezek sokat dicsérték a kutyák használhatóságát és csodálatos temperamentumát. Csak egy példa, egy Etah nevű Samoyed a norvég Roald Amudsen vezérkutyája volt, aki 1991-ben elérte a Déli-sarkot, a világon először. A Samoyedeket használó expedíciók néhány tagja hazavitte a kutyákat kedvencnek. Más szamik felfedezői pályafutásukat az állatkertben végezték. És néhányat angol kutyarajongóknak adtak el, akik meghatározták a fajta standard-ját. A Samoyed nem sokat változott az expedíciók óta. Fridtjof Nansen, norvég felfedező, aki 1983 és 1894 között egy Samoyed szánhúzó csapattal próbálta elérni az Északi Sarkot, lemérte és feljegyezte a kutyák súlyát és magasságát, és azok átlagos mérete megközelíti jelenünk átlagos szamojédjáét. Egy 53-58cm magas Samoyed kannak normálisan 27 kg körül van a súlya, egy 48-53cm magasságú szukának pedig, 20-22 kg körül. Ez a mérete és súlya egy használható kutyának. Valószínűleg az eredetileg Szibériából importált kutyák nagy része sikeresen mérettetné meg magát a mai kiállításokon. A nyugati szamojéd törzsektől származó expedíciós kutyák gyakran foltosak, barnák és feketék voltak. De egy orosz kutyakereskedő, Alexander Trontheim, aki kutyákat szerzett be a külföldi kutatóknak, főként a keletebbre élő törzsektől vett kutyákat. Ezeknek az elszigetelt embereknek fehér, krém és keksz színű kutyáik voltak, pont olyanok, mint a mai fajtatiszta samoyedek.     A SAMOYED ANGLIÁBA KERÜL A Samoyedek először a korai 1980-as években kerültek Angliába. Victoria királynő családja szétszóródott egész Európában és lánya Alexandra, miután felségül ment II. Miklós cárhoz, Oroszországba került.  Alex sokszor küldött bátyjának, a Walesi hercegnek, kutyákat ajándékba. Ezek között volt néhány Samoyed is, egyrészt a különleges külsejük miatt, másrészt reménykedtek a sikerükben a kutyakiállításokon, melykért a pár rajongott. A herceg ekkor a Kennel Club elnökeként működött. 1888-ban rajzoltattak egy képet a „Pen&Pencilnek” az ezüstlakodalmukra, ami egy, a Walesi herceg és hercegnő lábánál ülő Samoyedet ábrázol. A Samoyedes festmények most is a jelenlegi hercegnő galériájában vannak. 1889-ben egy angol zoológus, Ernest Kilburn-Scott három hónapot töltött a szamojéd törzsekkel Észak-Oroszországban. Innen vitt haza ajándékul feleségének, Claranak, egy Sabarka nevű kant.  Sabarka barna színű volt, fehér mintázattal a mellkasán, a lábán és a farkán. Arhangelszk környékéről származott, ami messze nyugaton, az Északi-Dvina folyó torkolatánál található. Kilburn-Scotték szerettek volna párt Sabarka-nak, és vásároltak egy krémszínű szukát, Whitey Petshorát, akit egy teherhajó legénységének tagja hozott magával Szibériából Londonba. Nevét tekintve valószínűleg a Petshora folyó környékéről, az Urál-hegység nyugati részéről származott. Petshorát fedeztették Sabarkával, a kölykeik vegyes színűek lettek, fehérek, barnák és feketék, legjelentősebb utóduk egy Neva nevű szuka lett, aki 1891-ben született.  Az 1890-es évekbe további kutyákat importáltak, Labourn Popham vitt be Nyugat-Szibériából egy fehér kant, akit később lefényképeztek (igen rosszul) és a képet így írták alá: „Importálva 1894-ben” és „A típus, amit akarok”. Visszatérve Nevára, őt egy Musti nevű kannal fedeztették, aki nevével ellentétben (Musti=Fekete) hófehér volt. Ebből a párosításból 1901-ben született az első Brit Samoyed Champion: Ch. Olaf  Oussa (tenyésztője Lady Sitwell volt). A Musti-Whitey Petshora alomból pedig, a mai fehér Samoyedek ősei származtak.   A második világháborút megelőző 25 évben sok felfedező próbálta meg elérni az északi és a déli sarkot. A legtöbb expedíción kutyákat használtak a szánok vontatására. Néhány kutyát visszavittek Norvégiába, Angliába, Új-Zélandra és Ausztráliába két, Nansen és F. G. Jackson által vezetett, Arktiszi és két Anarktiszi-  Newness-Borchgrevink és a Shackleton féle- expedícióról. Jakson szánhúzó csapatából nyolc kutya Kilburn-Scotték tenyészetébe került, 1899-ben. A következő gyarapodás egy nem várt helyről érkezett. 1907-ben Kilburn-Scotték megtudták, hogy egy Samoyed kant tartanak Ausztráliában a Sydney-i állatkertben. A kutya két tigris között volt elhelyezve, Kilburn-Scotték megvásárolták, és magukkal vitték Angliába. Ő volt Antarctic Buck, szülei részt vettek a Newness-Borchgrevink féle antarktiszi expedícióban 1889-1900 között. Küllemét tekintve, az akkori kutyákhoz hasonlítva magas volt (53cm), ragyogó fehér bundával, és felálló fülekkel természetesen. Szőre ezüstös fényben pompázott, de az orra és az ajkai világosak voltak. Akkoriban megszokott volt, hogy a hófehér szőrhöz világos pigment, a krémszínű bundához sötét pigment tartozott.  Az öt év alatt, amit még a továbbiakban élt, új és végleges otthonában, egy sor kitűnő és a fajta továbbtenyésztésére alkalmas szerfelett tipikus alom atyjaként szerepelt, kölykeinek anyja egy Kviklene nevű szuka volt. 1910-ben importáltak egy Ayesha nevű szukát Oroszországból Angliába. Ő az egyik ősanyja a mostani kutyáknak, lányán Ch. Nadán keresztül. Még öt kutyát importáltak az 1920-as években, azóta nem került be pótlás a fajtából annak eredeti otthonából.   Mikor Kilburn-Scottéknak már nyolcféle, észrevehetően különböző vonásokkal rendelkező kutyája volt feljegyezték az első fajta standardet, amely összefoglalta az általuk legjobbnak és kívánatosnak tartott tulajdonságokat és elkezdtek olyan kutyákat tenyészteni, amik ehhez nagyon hasonlóak voltak. A Standard egyik megállapítása „minden szín megengedett- a fehér előnyben részesítendő”. Később a fekete és barna színek gyorsan eltűntek, de a legtöbb tulajdonos tudja, hogy a kutyák bundájában még ma is van egy-két fekete szőrszál.    SZAMOJÉD EMBEREK A szamojéd emberek a nomád származásúak egy ázsiai csoportja. Hagyományosan egy uráli-szamojéd nyelvet beszéltek, ami a Finn-ugor nyelvcsalád egy rokona. A szamojédek valószínűleg a mongolok leszármazottjai. Termetük alacsony, bőrük sárgásfehér, arccsontjuk határozott, orruk egyenes vagy homorú. Napjainkban kevesebb, mint 50 ezer szamojéd ember maradt. Nagyrészük oroszul vagy törökül beszél.  Két fő csoportjuk a Nyenyec és az Enyec. A szamojédek mostani élőhelyükre 1000 körül vándorolhattak., amely a Jenyiszej és az Olenek folyó közt terül el. Eleinte rénszarvas vadászatból éltek, vándorlásaik során követve a nagy csordákat. A rénszarvasoknak gyakran kellett helyet változtatniuk fő táplálékforrásuk, a zuzmó miatt. A szamojédek fokozatosan vadászból pásztorrá váltak, és háziasították a rénszarvasokat. Sok-sok generáción keresztül a rénszarvasok szelektív tenyésztését végezték úgy, hogy a populációból eltávolították azokat a hímeket, amik teheneikkel el akartak szökni. A passzív bikákat hagyták meg, amik maradtak a teheneikkel együtt, és szelídebbnek mutatkoztak az emberek felé. Úgy tudjuk, ma már nincs vadon élő rénszarvas .A háziasítás ellenére a szamojédeknek továbbra is vándorolniuk kellett a rénszarvasokkal az élelem után, a tundrától az erdőkig. Végül felhagytak a vadászattal és csak pásztorkodásból éltek, a rénszarvas pedig a vagyon, a jólét szimbóluma lett. A SAMOYED KUTYÁK TÖRTÉNETE A samoyed törzsek különleges kutyái, a Bjelkírek (fehér kutya, aminek a kölyke is fehér)  Oroszország szerte ismertek voltak. Oroszországban ugyanezeket a kutyákat Voinaikanak hívták, ami vezér vagy vadászkutyát jelent. A samoyedek, a többi északi fajtához hasonlóan, viszonylag mentesek az ember tenyésztő munkásságától, közel állnak ahhoz a farkasszerű kutyához (Canis familiaris palustris), melyet 12-14 ezer évvel ezelőtt kezdtek háziasítani.  Az akkori vadászok és a kutyák életformájában sok volt a hasonlóság, így az állatok jól beilleszkedtek, az övékhez hasonló családba. Kezdetben a Bjelkíreket szentként tisztelték, később társnak tekintették őket. Rájöttek hogy a kutyák nem csak a vadászatban kiváló segítőtársak, de vonóállatként is jól megállták a helyüket. Mikor a törzsek áttértek nomád legeltető életmódra, akkor a háziasított rénszarvas terelése is ezeknek a kutyáknak a feladata lett. A samoyedek tudtak (és tudnak még ma is...) szánt húzni, terelni, vadászni, és munkájukat lelkesen végezték. A samoyedeket nagy becsben tartották, fontos helyet foglaltak el a szamojéd törzsek eléetében és kultúrájában. Ezek az ezerarcú kutyák gyengédek és kedvesek voltak a gyerekekkel, de ha úgy adódott akár egy jegesmedvét is elkergettek. A SAMOYEDEK FELFEDEZÉSE A 17-18. században az oroszok elkezdték felfedezni Szibériát és hamar megismerték a samoyedek képességeit. A szépségük magával ragadta a cári családot, és alkalmanként  különleges ajándékként adták őket más európai nemeseknek. Végül királyi státuszt ért el, és nem juthatott külsősök kezébe. Az oroszok gyorsan meglátták bennük a lehetőséget, hogy az adószedők és a kutatók szánjait húzzák Szibériában és hírük gyorsan elterjedt a felfedezők körében is. Az orosz kormánynak egy Alexander Trontheim nevű ügynök szerezte be a kutyákat. Őt bízta meg a norvég Fridtjof Nansen, hogy szerezzen be kutyákat az expedíciójához. Nansen hét tudomány professzora volt a Norvég Egyetemen, expedíciós hajóját, a Framot, mellyet még 35 éven és öt expedíción keresztül használt, saját maga tervezte és építette. Nansen mindenből a legjobbat akarta magával vinni, így a szánhúzó kutyák közül a samoyedre esett a választása, a  későbbiekben sokan követték a példáját... EXPEDÍCIÓK A 19. század végén még mindig voltak olyan területek, melyek felfedezésre vártak, és izgalmas kihívásokat fektettek a vállalkozó szelleműek elé. A fő cél ebben az időben, az Északi és a Déli sark elérése volt. Így a felfedezők határtalan lelkesedéssel vágtak neki a megpróbáltatásoknak. 1983-ban Nansen, a norvég sarkkutató lehetett az első, aki arra gondolt, hogy samoyed kutyákat használjon az Északi-sarki expedícióján a nehezebb terhek vontatására. Azért döntött így, mert könnyebb volt Északkelet-Oroszországból kutyákat szerezni, mint Grönlandról. Ugyanis a dán kormány betiltotta az eszkimó kutyák vásárlását az őslakosoktól, akik élete a jól képzett kutyáktól függött. A kutyák, amelyeket Nansen használt vegyesek kinézetűek voltak- fekete-fehér osztják kutyák, egy lógó fülű, és mások a fajtatípusból. Nansen a samoyedeket szeretetreméltónak, gyengédnek és független-akaratúnak találta, már-már emberinek. Habár az eszkimó kutyák erősebbek és nehezebbek voltak, és ugyanazon teher elhúzásához több samoyedre volt szükség, mindemellett egy kutya elvesztése nem gyöngítette meg annyira a csapatot olyan mértékben, mintha egy eszkimó kutya hiányzott volna. 1984-ben F.G. Jacson őrnagy volt a következő felfedező, aki ugyanazt a kutyafajtát használta a Jackson-Harmsworth Északi-sarki expedíción, míg C. E. Borchgrevinckvolt az első, aki kutyaszánokat használt az Antarktiszon. Visszatérésekor a kutyáit a Stuart-szigeten hagyta, és ezeket használta később Shackleton a Déli-sarki expedícióján. Ezen kutyák nagy részét Archangelsz központjában vették a sarkkutatók. Abruzzi hercege, az olasz király testvére, Scott kapitány és az amerikai felfedezők, Fiala és Baldwin mind samoyed csapatokat használtak. A viszontagságok, melyeket ezeknek a korai expedíciós kutyáknak el kellet szenvedniük leírhatatlanul borzalmasak. Könyörtelenül hajtották őket, a mancsaik kirepedtek és véreztek, ahogy a kemény és jeges havat taposták. Mikor kihűltek, és kimerültek megölték őket, és testüket társaikkal etették meg.  Egy sokkal pozitívabb feljegyzés, hogy Roald Amudsen Etah nevű samoyed szukája, csapatának vezérkutyája lett az első állat a Déli sarkon, 1911. December 14-én. Az Orosz adószedők is ezeket a kutyákat használták, hogy a havas pusztákon élő emberektől is beszedjék az adót. Ezek az állatok sok-sok mérföldet utaztak a havon egyik helytől a másikig. A kutyákat mindig valamilyen tulajdonságukról nevezték el, például: Lajka, azt jelenti ugatós, vagy Leaneay- lsuta.   (forrás: Fazekas Emese fordítása)

A SAMOYED SZŐRÁPOLÁSÁRÓL Aki nem ismeri ezt a szép hosszú szőrű fajtát, gyakran kérdezi, hogy mennyit is kell foglalkozni a kutya szőrével, vagy éppenséggel azt mondják - látván az eb ápolt szőrzetét - "biztos hetente fürdetik, azért ilyen tiszta". A kölyökkutyát vásárolni szándékozók részéről is természetes az érdeklődés, mert csak akkor lehetünk biztosak, hogy a féltve nevelt kiskutyánk jó gazdát talál, ha a legtöbb információt megadjuk a tartással kapcsolatban.  Nézzük a Samoyedet, a szőrápolás szemszögéből. A Samoyed eb, északi fajta. Bundája is ennek megfelelően alakult, mely remekül véd a metsző fagyok ellen. Szőrzete ún. kettős szőrzet, amely egy dús puha aljszőrzetből és egy hosszabb durvább, egyenes szálú fedőszőrből áll. A szőrzet a váll és a nyak körül gallért formál, amely főleg a kanoknál, mint egy keretbe foglalja a fejet. A szukák szőrzete gyakran rövidebb és lágyabb tapintású, mint a kanoké. A szabályos szőrzet, sajátos ezüstös színben csillog. Nagyon jó tulajdonsága, hogy nem veszi be a szagokat, így nincs, vagy sokkal kevésbé érezhető a más fajtáknál megszokott "kutyaszag". A leírásokból tudhatjuk, hogy ezért is engedte a Szamojéd nép, kutyájának, hogy bejárhasson a sátrába. Sokan nem tudják, de a Samoyed nem csak fehér színben létezik. Elfogadott szín még a krém és a fehér, biszkvit (kétszersült) színű jegyekkel. A kölyökkutyák szőre még nem "időjárásálló", ezért több törődést igényel, mint a felnőtteké. Esőben hamar átázik, könnyebben gubancosodik, de a hideg ellen már egészen fiatal kortól véd.  4-8 hónapos kor között a bunda elveszíti puha tapintását és a fedőszőrök megjelenésével lassan kialakul a felnőtt szőrzet. Szenteljünk több időt kölyökkutyánk ápolására és biztosítsunk számára megfelelő száraz fekhelyet, ahol megszáradhat az esetleg átázott bundája. A heti többszöri, esetleg napi fésülések alatt hozzászokik a kölyök, hogy néhány percig nyugton maradjon, míg nem végzünk a kozmetikázással. A legjobb, ha ezt játék után egy asztalon tesszük, ha már fáradt így könnyebben boldogulunk vele.  Egy felnőtt Samoyedet elegendő hetente-kéthetente átfésülni, mivel az igen jó tulajdonságú szőrzet nem hajlamos a filcesedésre. Egyedül a fülek mögött csomósodhat össze a szőr, ha elmulasztjuk ezt a területet, de ez is inkább kölyök vagy fiatal korban fordul elő. Ilyenkor türelmes munkával, egy fémfésűvel kilehet bontani a csomót, végső esetben ollóval bevágva lehet lazítani rajta. Vágni, trimmelni nem kell a szőrt, esetleg a mancsokon lehet igazítani, ha a körmökön nagyon túllóg. Az ujjak és a talppárnák köze is dúsan szőrözött, ezért figyeljünk rá, hogy fésülésnél ezek a részek se maradjanak ki. A talppárnák körül a mindennapi használat során lekopik a felesleges szőr, de ha úgy ítéljük meg, hogy túl sok, vagy zavarja a kutyát, vághatunk belőle. Azt is ellenőrizzük nem bújt-e toklász az ujjak közé. A rendszeres fésülés télen még fontosabb, mert az ápolt bunda jobban tartja a hőt. Sokszor látni hosszú, lágy szőrű fajtákat télen a szőrükre fagyott jéggolyócskákkal. Ilyen a Samoyednél soha nem fordul elő, a ráhullott havat könnyed mozdulattal rázzák le magukról.  A vedlés általában tavasszal következik be, ami egyedtől, időjárástól, tartástól változhat. Ekkor a kutya néhány hét alatt megszabadul a sűrű aljszőrzettől és egy lazább bundára vált. A vedlés közeledte látható a kicsit fénytelenné váló és enyhén összeálló szőrzeten. Ha már elkezdődött a vedlés, fésüljük sűrűbben kutyánkat, esetleg egy fürdetéssel gyorsíthatjuk a szőrváltást. Fésüléshez fémfésűt, - ritkább és sűrűbb fogút - valamint vékony fémszálú kefét használjunk. A puha aljszőrzetből értékes fonal fonható, melyből az Angórával vetekedő puhaságú ruhanemű köthető. Ha eredeti tulajdonosát melegen tartotta, akkor nem nehéz elképzelni milyen is lehet egy Samoyed szőrből kötött kesztyű, vagy zokni. Ha nem járunk kiállításra kedvencünkkel elegendő évente egyszer megfürdetni, de ha olyan szennyeződés éri, ami fésüléssel nem távolítható el, - gondolok itt, pl. egy autó alatt történő bújócskára - szintén fürdetnünk kell. Ha "csak" sáros lesz a kutyánk, nem kell mindjárt a fürdőkádba tenni, ha megszárad, magáról kipereg a kosz a bundájából.  Fürdetésnél a szokásos módon járjunk el. Használjunk kézmeleg vizet, csak kutyasamponnal, lehetőleg könnymentessel fürdessük kutyánkat. Áztassuk át teljesen a kutya szőrét, majd az előzőleg felhígított samponnal alaposan dörzsöljük át a bundát. A sampont maradéktalanul mossuk ki a szőrből. Miután a kutya megrázta magát, próbáljuk törölközővel felitatni a vizet, majd hajszárítóval szárítsuk meg. Tartsuk huzatmentes száraz helyen, míg teljesen meg nem szárad. Mivel szó szerint bőrig áztattuk kutyánkat, nehezen fog megszáradni és még akkor is nedves lehet, amikor már száraznak hisszük, ezért hűvös időben megfázhat. Esőben soha nem tud úgy átázni, mint fürdetésnél. Ha kiállításra készítjük fel kutyánkat, előtérbe kerülnek a professzionális samponok, kondícionálók, amivel a gyakori fürdetés sem szárítja ki a szőrt. A fénytelen töredezett szőrzet kialakulhat nem megfelelő táplálás vagy vitaminhiány miatt is. Nagy segítségünkre lehet kutyánk szárításánál az ún. speed-dryer, amivel a munka mintegy a felére csökken. Itt jegyzem meg, hogy a nagy sebességű levegővel nem csak szárítani tudunk, hanem a vedlésnél is hasznát vehetjük, mivel a szőrt is kifújja s kutyánkból. Szárítás közben fésüljük a kutya szőrét, lehetőség szerint a növekedéssel ellentétes irányba, így a szőrszálak elválnak egymástól. Egy frissen kozmetikázott Samoyed, különösen szép látvány. Meg kell említeni még a kullancsok elleni védekezést is. Mivel hosszú szőrű fajtáról van szó a kullancsokat igen nehéz észre venni benne. A bolhanyakörv nem túl jó megoldás, mivel a nyak szőrét "töri". A legjobb védelmet a különböző nyakra-hátra csöppenthető spot-on készítmények adják. A pumpás szerek elsősorban kirándulások előtt segíthetnek fokozni a védettséget, ha erősen kullancsfertőzött helyen járunk. Hazaérkezés után mindenképpen fésüljük át kedvencünket, így is elfoghatunk néhány hivatlan vérszívót.

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL ELISMERT SZÁNHÚZÓK - GRÖNLANDI KUTYA/GRÖNLANDER HUSKY

Az elismert fajtatiszta szánhúzó fajták közül talán a grönlandi legkevésbé ismert, annak ellenére, hogy ő a tipikus "eszkimókutya". Bár az utóbbi évtizedekben egyre inkább kezd megjelenni Európában, nagyobb létszámban még mindig csak Grönlandon él. Itt máig elég hasonló az élete őseiéhez, télen fogatolás, lánc, nyáron a többség szélnek eresztve, eszik, amit talál. A mai malamutnál hajszállal kisebb, (vagy inkább csak) szikárabb, sűrű, "mindenféle" színű bundájú kutya. A minimális marmagasság 60 cm, fölső határ elvileg nincs, ésszerű határokig. A huskynál lassabb, de elképesztően munkamániás, szinte bármilyen nehézséget, hideget kibír, bárhonnan hazatalál. A fajtatiszta versenyeken a huskytól külön, a malamutokkal és a szamojéddel egy csoportban indul és mondjuk ki, 100-ból 99-szer ő győz. Mivel még csak nemrég kezdték el "civilizálni", erősen látszik rajta a munkásosztálybeli származás, show vonal gyakorlatilag még nem alakult ki. Saját csapatával jól elvan, kitűnő összmunkára képes, de idegen kutyákkal durván agresszív lehet. Érdemes tehát időben szocializálni, nehogy egy parki séta alkalmából váratlanul kicsontozza a lakótelepről odalátogató "Hooligans Dogs Supergroup" nagyhírű tagjait. Nem kell megijedni, nem őrjöngő gyilkos, de az ún. primitív fajtáknál még él az a szokás, hogy területünkön ismerősnek, barátnak mindent, kötekedő idegennek meg a mindenit! A destnéi versenyen egy fogatban 3 grönlandi is volt, mégsem okoztak a négy nap alatt semmi galibát(szemben a bizony igencsak verekedő malamutokkal, minket is rendszeresen kóstolgattak.). Nem csupán a reklám kedvéért, de minden más híresztelés ellenére Nansen grönlandikkal utazott Grönlandi expedícióján(milyen meglepő!), Amundsen is grönlandikkal ment a Déli Sarkra, Rasmussen meg főleg csak velük indult a híres Thule-expedícióra. Peary-ék kanadai eszkimókutyákkal hódítgatták az Északi Sarkot, de az is elég közeli rokona a grönlandinak. Azóta is e két fajta a sarkkutatás kutyája, talán nem véletlen. Már ahova még beengedik őket, az Antarktiszról ki lettek tiltva,mert félő a faunahamisítás(ha pl. csak kanokat visznek, azért nem hiszem, hogy rettegni kéne a kutyák gyors elszaporodásától), meg hogy a kutyaürülék tájidegen szennyezés. Úgy látszik, az emberé, meg a kipufogógázok(ha nincs kutya, több gép kell!), olaj, stb. az nem baj. Ha nagyobb távokat akarunk megtenni nehéz terepen, nagy súllyal, vagy esetleg visszacsöppentünk kicsit a jégkorszakba és csak kutyáinkban bízhatunk, akkor a grönlandi az egyik legjobb választás. Nem egy sima modorú diplomata, de a hóban nem is ezt várjuk tőle. (forrás: Buda Bálint)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - LAJKA

A lajka név egy sor fajtát jelöl, ezek egy részét elismerik, más részét nem. A négy elismert lajka : KARÉL- FINN LAJKA (45-55 cm), OROSZ- EURÓPAI LAJKA (50-58 cm), NYUGAT-SZIBÉRIAI LAJKA (55-60 cm), KELET-SZIBÉRIAI LAJKA (55-65 cm). Ide illene még a KARÉLIAI MEDVEKUTYA (55-62 cm), hisz elég klasszikus lajkatípus, a munkája is tipikus, de mégis külön besorolást kapott. "Külön-ös". Vannak még más lajkák is, pl. tunguz, kolimai, csukcs,szamojéd, korják, stb., ezeket az FCI nem ismeri el, lévén a küllemük nem kellően homogén. Funkciósan homogének, hisz nyilván csak a legjobbak szaporodhattak, a funkcióhoz pedig egy bizonyos küllem (felé közeledés) tartozik, de itt a szelekció a használati tulajdonságokra irányult, a küllem nem volt perdöntő. Mivel az FCI -s előírások viszont nagyon küllemirányultságúak, így ezeknek a lajkatípusoknak még várniuk kell a hivatalos elismertségre. Nem az FCI-t akarom ezzel bírálni, a küllem is fontos, sok fajtánál meg szinte az egyedüli különbség a rokonaiktól. Azt azért érdekesnek tartom, hogy a szamojéd lajka, a szami máig élő őse nem elismert, tehát nem fajta, a belőle kitenyésztett szami pedig igen. A karél-finn és az orosz-európai balalajka kisebb, finomabb fölépítésű, inkább madarász-, mókus, stb.- vadász kutyák, a nyugat-szibériai univerzális kolléga, madártól a nagyvadakig zaklatja a célszemélyeket, míg a kelet-szibériai és a karéliai medvekutya már igazi nehézfiú, igen gyakran medve, hiúz, jávorszarvas, tigris, vaddisznó ellen vonul a napi bevetésre. Vadászatra nyilván mindegyik lajka elsőrangú, szánhúzásra inkább a kelet-szibériai és az el nem ismert észak-keletiek jönnek be, nem is kicsit! A karéliai medveeb azért nem annyira, mert állítólag annyira "harcos", hogy nem igazán érdemes csapatosan tartani. Ennek még azért utánanézek, mert hátha nem ennyire igaz a rémhír. Általános használatra - tehát ha nem csak a spéci szánhúzás a cél -, főleg településen belül a lajka talán kényelmesebb, célszerűbb a huskynál. A fajta előélete némileg európaibb volt. (forrás: Buda Bálint)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - KANADAI ESZKIMÓKUTYA/CANADIAN ESKIMO DOG

A kanadai eszkimókutya a legheterogénebb megjelenésű északi. Ennek nem csak az az oka, hogy -bár kanadaiként lesz a közeljövőben hivatalosan elismerve- ÉK-Szibériától Alaszkán át Kelet-Kanadáig megtalálható (bár egyre kevésbé), sőt a grönlandi is az ő válfaja. A másik ok, hogy a hatalmas elterjedési területén sok altípusa jött létre, ezek ráadásul még az utóbbi 100 évben keveredtek is más -délebbi típusú- kutyákkal, adott helytől függő mértékben és fajtákkal. Mivel a mai napig csak munkára tartják, így az egységes megjelenés azóta sem szempont. Ezért is megy nehezen az FCI részéről az elismerés. Egy bizonyos kutyalexikonban ugyan 40-45 cm-t, 25-50 kg-ot adnak meg, de ez többszörösen meredek dolog. Egyrészt szemtanúk állítása, fotói alapján 55-70 cm magas -leginkább 60-65 cm- , másrészt 40-45 centisen 25-50 kilósnak lenni azt jelentené, hogy az eb 3,5-4-szer vaskosabb pl. egy kuvasznál, vagy egy kaukázusinál. Nem beszélve az ilyen marmélységnél ezekhez a súlyokhoz dukáló 30-50 cm hátszélességről. Érdekes lenne. A súly egyébként aránylag rendben van, de a marmagasságról szóló minden bizonnyal sajtóhibát sajnos gondolkodás nélkül átvette sok más könyv is és ez már kínos. Szőrszín, használat, stb. akár a grönlandinál. A nagyon kis mennyiségben fönnmaradt tiszta vérű állománya talán az egyik legősibb kutyatípus. (forrás: Buda Bálint)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - ALASZKAI HUSKY/ALASKAN HUSKY

Az FCI által el nem ismert fajta. Alaszkai huskynak az Alaszkában őshonos indiánkutyákból kitenyésztett, FCI által el nem ismert, kizárólag munka- és versenycélokra szolgáló kutyákat nevezik. Tulajdonképp az ún. erdővidéken kialakult természetes északi típusú kutyák keverékei. A tisztavérű állomány világosan hordozza az északi típus minden ismertetőjelét, de a többi klasszikus szánhúzónál általában valamivel szikárabb, könnyebb fölépítésű. Nem a legelegánsabb, gyakran ki sem néznénk belőle azt a teljesítményt, amire képes. Farkát - a sz. huskyhoz és a k-sz-i lajkához hasonlóan - nem mindig kunkorítja a hátára. Szőrzete az északiakra jellemző sűrű, félhosszú, színe bármilyen ismert kutyaszín lehet, gyakran ordas, foltos, vagy fehér. Marmagassága legtöbbször 55-65 cm, testtömege 20-35 kg. Eredete: Az egyre fejlődő kutyaszánsport hatására alakult ki a '30-as években, majd kb. 20-25 éve több típusra bomlott. A hosszútávú-long distance-kutyák-long distance-megmaradtak erősebb testalkatúnak, nagyobb szőrűnek. Kitartó ügetésük tempóját órákon át tartják, a tereptől és időjárástól szinte függetlenül. Az általuk legyűrendő táv 400-2000 km. A sprintkutyák aránylag könnyebbek, hosszúlábúak, s mivel nincs szükségük a versenyen kintalvásra, gyakran rövidszőrűek. Sokszor keresztezik őket vadászkutyákkal, ez külsejükön is látszhat: lógó fül, agaras fej stb(ezeket a keverékeket egyébként inkább már az ún. mixed-breed névvel illik illetni). A sprinterek 5-6-25-30 km közt mérkőznek. Ráadásul a sprintcsapatokban régóta megtalálhatók az alaszkai husky-vadászkutya félvérek is. Ezt a típust a szakzsargon a hound szóval jelöli, utalva a különböző vizslák, agarak, vagy kopók nagyarányú részvételére a családfa benépesítésében (A hound szó az angolban vadászkutyát jelent, minden más kutyát dognak neveznek. ). Igazság szerint viszont houndnak csak a túlnyomórészt vadászfajtáktól eredő kutyákat lenne szabad neveznünk. A két típus között, de inkább a hosszútávúhoz közelebb helyezkedik el a középtávú-mid distance-típus. Küllemben sokfélék lehetnek, inkább a mentalitásuk az, amiben a hosszútávhoz húznak. Ők is inkább ügetnek, bár mostanában vannak fogatok, amik kozmikus távokat is nagyrészt vágtában nyomnak le (pl. 40-50 km-eket 20 fölötti átlaggal, ami nagyon durva!). Az ún. prémvadász típus (ha úgy vesszük, a dolgozó al. Husky ) érthető okokból a long dist. típust közelíti, sőt! Akadnak köztük 40-50 kilósak is, főleg a kissé már "eszkimid" területeken. Egyes vélemények szerint ezekre inkább már a Polár husky megnevezés illene. Ebben van is valami, de ha az a kutya nem déli(tehát tiszta északinak tűnő típusú), nem eszkimó, és a szubarktikumból származik, netán ott is dolgozik, azt nevezhetjük alaszkai huskynak. A polár husky tképp (FCI által)regisztrálatlan fajtájú sarkvidéki szánhúzó kutya. Az alaszkai husky tulajdonságai: Ma a legeredményesebb szánhúzó kutya, könnyen és gyorsan tanul, óriási munkakedvvel dolgozik. Későn érő típus, főleg a hosszútávúak 2 éves korukig kölyökként viselkednek, de hozzáértő kézben nem ritka a 10-12 évesen dolgozó kutya sem. Nem verekedős, új kutya is könnyen beilleszthető a csapatba. A profi csapatok versenykutyája. (forrás: Buda Bálint)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - HOUND

Vagyis magyarul vadászkutya. Mint az alaszkai huskynál már említettük, nevezik houndnak a vizslaküllemű husky-hound keveréket is, de ez csak akkor helyes, ha genetikailag is túlnyomórészt pl. vizsla a delikvens. A többi legfeljebb hound típusú husky. Hound főleg a jöring, a pulka és a sprint-, ezen belül is sokszor kis létszámú - 4-6 - fogatok közt használatos. Van például olyan jöringes látszólag pointerküllemű kutya, ami fajtatiszta is lehetne, eltekintve a kék szemeitől és a kb. 40 kg-os súlyától. Hivatalosan több hound típust különböztetnek meg. (forrás: szemezgetve Buda Bálint cikkeiből)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - MIXED BREED

Ha ezt a szót halljuk, ne valami érdekes rumos koktélra gondoljunk, igazában keverék kutyák előkelő megnevezését fogta fülünk. Valójában északi (általában husky, leginkább alaszkai) és egyéb, főleg vadászkutya fajták keresztezéséről van szó. A lényeg, hogy ez a keveredés előállhat persze a parkban is -gyakran "előáll"!- ,de a mixed-breed tudatos tenyésztői munka eredménye. A megfelelő fajta bekeverésével fokozhatjuk a gyorsaságot - pl. agarakkal, csökkenthetjük az önállóskodást - pl. vizslákkal, stb. leginkább a sebességnövelés a cél, a leggyakoribb fajták pedig: agarak, pointer, német vizsla, kopók, border collie, … Ha aztán egy típus annyira beválik, hogy érdemes egymás közt, "fajtatisztán" továbbtenyészteni, akkor megindulhat a típus standardizálása, akár a fajtává alakulása. (Ha nagyon szőrözünk, a szibériai és az alaszkai husky is északi és egyéb szánhúzó kutyák keresztezéséből keletkezett egy bizonyos cél - a szánhúzó tulajdonságok - tudatos szem előtt tartásával.) Nevezetes mixed-breed típusok mostanában a Norvég Hound, az Eurohound, és a German Trail Dog. (forrás: Buda Bálint)

 

SZÁNHÚZÓ KUTYAFAJTÁK - FCI ÁLTAL NEM ELISMERT SZÁNHÚZÓK - SEPPALA SZIBÉRIAI SZÁNHÚZÓKUTYA (SEPPALA SIBERIAN SLEDDOG (SSSD)

A FCI által el nem ismert fajta, bár bizonyos szempontból a szibériai husky legeredetibb, hosszú távra szelektált típusa. Küllemében az alaszkai huskyra hasonlít - bár akad közte egészen "hagyományos" küllemű is -, mint ahogy az elismert szibériai husky munkavonala is. A hasonló célú hosszú és alapos szelekció természetesen hasonlóvá alakítja a fajtákat. (forrás: Buda Bálint)