Vége a vakációnak... és olyan gyorsan! Már itt is van a 2008-as Dunaharaszti találkozó, amit - mint minden évben - már naaagyon várunk. Nighty lassan 1 éves lesz, bár ő még nem mutathatja meg tehetségét a sportban, de egyre ügyesebb, lelkesebb, melós kiskutya lett belőle :)

2008 október... Nightyval túlvagyunk egy Európa kutyakiállításon. Emese (Degu) még benevezte pár kiállításra, úgyhogy beleszocializálódtunk ebbe a világba is :)

Közelednek az ünnepek... ééés Nighty érkezésének évfordulója. Hogy repül az idő! Sajnos a kis rosszcsont összeszedett egy csúnya mancs sérülést karácsonykor. Több, mint egy hónapig kezelgetni kellett a lábát, de szerencsére szépen felgyógyult a kisasszony. Nem indult problémamentesen az újév, a mancsdefekthez társult egy csúnya orrbaharapás is - így legyen barátságos minden idegen ebbel az ember kutyája... A többiek szívósak, vigyáztak magukra :) Túl sok havunk ezen a télen sem volt, de párszor tudtunk egy jót szánkózni és kirándulni :)

Már régóta szerettem volna eljutni Erdélybe. 2009 februárjában végre sikerült is! A frissen mancs- és orr-gyógyult Nightyval, Jani haverommal, Dolhai Józsival, és egy szintén nemrég megismert kutyás barátunkkal, Hegedűs Gáborral (HyGy), németjuhász kutyájával Linával, és barátnőjével, Ágival indultunk útnak. Eredetileg egy versenyre mentünk volna ki, ami sajnos hóhiány miatt elmaradt. Nembaj, kirándultunk egy jót. Kalibáskőn szálltunk meg kedves erdélyi sporttársunk, Tibi menedékházában, természetesen megnéztük a Kalibáskőt, ellátogattunk a Szt. Anna tóhoz, Székelyudvarhelyre, Szabó Karcsi sporttárs barátunkhoz, és Both Laci barátunkhoz. Nagyon jól éreztük magunkat, és szívesen maradtunk volna tovább is, de sajnos mindenki időhöz volt kötve. A szűkös 4 nap színe java utazással telt, több, mint 2000 km-t kocsikáztunk, és szinte alig aludtunk :) A kutyák is remekül érezték magukat, Lina és Night sokat játszottak és kergetőztek. Sosem feledjük az ott töltött időt, és visszavágyódunk...

2009 február - Erdélyben jártunk
>Rövid képes beszámoló< 
 

A tavasz sok új dolgot hozott... többek között új ismerősöket és barátokat, valamint 2 év után véget ért a szingliségem is. Új párom eleinte nagyon tartott a négylábúaktól, de Nighty kikúrálta :) Sokat gondolkodtam ahon, hogy jó terápiás kutya lehetne belőle, de egyelőre nem sok esélyt látok arra, hogy ebbe a témakörbe bele tudnánk ásni magunkat, és sajnos az idő nem vár senkire...

A májusi gyereknapon egy kóbor ötlettől vezérelve felvetettem a szervezőknek, hogy mi lenne, ha elhoznám az edzőkocsinkat és a kutyákat, hogy a gyerekek kipróbálhassák a kutyás fogatot? :) Nem gondoltam volna, hogy igent mondanak :) Mivel hűvösebb, felhős idő is volt, hát belevágtunk. Nagy sikere volt a fogatnak az emberpalánták körében, jól ki is fárasztottak minket és a kutyákat is :)

Immár elkeződött egy újabb nyár... A kiszámíthatatlan időjárás nem hagyja, hogy strandoljuk, brr...
De közben zajlik az élet. Kis városunk gyarapodott egy ivartalanított husky leányzóval, ő Smilie. Egyik ismerősünk fogadta örökbe. Mivel erősen túlkondícionált a husky hölgyemény, canicross órákat vesz új gazdijával, amibe mi is be-be szállunk :) Ezt követően megismerkedtünk Forgács Gergővel, aki régóta szeretne egy huskyt. Találtunk is egy fiatal kant, akit sikerült altatás elöl örökbefogadnia :) Nagyon jófej kutya! Egy hozzám közel álló személy becenevét kapta meg örökségül: Elias lett :)  - Megjegyzem, annak idején Nighty is az egyik barátnőm beceneve volt :)
Továbbá megismertünk egy huskys leányzót egy közelebbi városban. Reményeink szerint fogunk még találkozni velük is a jövőben...

2009 július... Haj, haj, nehéz az élet. Némi nyárimunka reményében felcuccoltunk kb. másfél hónapra Budapestre, mert a nyíregyházi diákmelós szövetségek semmilyen munkával nem kecsegtettek. Nos mint később megtapasztalhattuk, Pesten sem volt jobb a helyzet... Hozzáteszem, én alapból rühellem Pestet, képtelen lennék ott élni. A sors iróniája, hogy most mégis erre kényszerültem. Természetesen nem egyedül, mert abban az esetben soha nem esz oda a fene sem. A párommal és a falka is velünk tartott - nélkülük pedig a puszta életem sem tudnám már elképzelni.
Seres Krisztián szamis barátunkhoz költöztünk ezidőre, ezúton is köszönjük neki a lehetőséget, és a sok-sok segítséget, és hogy elviselt minket! :)
Az M3-as autópálya közvetlen szomszédsága és panorámája fogadott a házzal szemben, illetve egy szamojéd ifjú, Shiro, mint négylábú házigazda.
A kutyáim szerintem gyorsabban alkalmazkodtak a pesti élethez, mint én. Pár hét után azért már kezdtem beletörődni sanyarú nagyvárosi viszontagságokkal tűzdelt sorsomba, ám a Tisza és az itthoni nyugodt, csendes, vad kirándulós környék mindvégig nagyon hiányzott...
Nos hát gazdagabbak egyáltalán nem lettünk, pedig azt mondják Pesten mindig van munka... Szomorúan tapasztaltuk, hogy a nyárra érkező vidéki diáknak biza nincs sok esélye/lehetősége. A kiadásaink viszont messze felülmúlták a megkeresett összegeket :-/
Krisznek, Shironak, és barátnőiknek, Petrának és Lüszinek köszönhetően azért tettünk pár hangulatos kirándulást, pl. a Margit-szigeten. Találkoztunk pár régi és új kutyás ismerőssel is a városligetben. Mivel az nem esett olyan távol, kb. 20-25 perc alatt, esténként, ahogy enyhült az idő, lebicajoztunk Leilával és Nightyval. Legelső próbálkozásunk szerintem beletelt egy órába is, de Leila talált nekünk egy sokkal rövidebb utat, a továbbiakban már azon közlekedtünk :) Elég sűrűn kísértettünk arrafele éjszakánként, szinte már törzshelyünkké vált. Próbáltuk feltérképezni a kutyás kirándulásra alkalmas területeket, gyalog és biciklivel is. Végülis nem volt messze egy másik, régebbről számomra már ismert terület, ahol annak idején, 2004 nyarán egy hétig vigyáztunk Igorra, egy panellakó husky fiúra :) Tőlük nem messze le lehetett sétálni a Népszigetre. Nos hát tőlünk sem tűnt elsőre túl nagy távolságnak az a séta odáig, eleinte nagy lelkesen vágtunk neki, és kb. egy órát gyalogoltunk kutyatempóban (vagyis sietve), de legalább elfáradtak az ebek a végére - de mi is. Utána inkább bicajjal mentünk :) A Duna eléggé áradós hangulatban volt ottlétünk alatt, bár augusztus végefelé már kezdte felvenni a nyári vízállást... A vize viszont annyira hideg volt, hogy még a kutyák se nagyon akartak megmártózni benne, pedig jól esett volna a nagy melegben még nekünk is egy kis pancsolás. A Rákos patak elég közel volt, viszont ott csak lábmosásnyi víz fogadta négylábú társainkat. De hiányoltuk a kedves Tiszánkat!
A nagyvárosi életnek is megvolt a maga varázsa, de nem olyan fajta embernek találták ki, mint amilyen én vagyok.
Augusztus második felében egy nem kutyás fórumos társasággal ugyan, de pár napot Dunaharasztiban töltöttünk nyaralás gyanánt, és nagyon jól éreztük magunkat! :) Akkor már csak a 2 csajszi jött velünk, Ricky tatát hazavittük. Kb. egy hétre rá mi is hazacuccoltunk. Augusztus vége volt. Egy újabb nyár vége. Ez volt életem legrövidebb nyara. Talán csak azért, mert nem otthon töltöttem? Amint hazaértünk, első utunk a Tiszára vezetett. Próbáltuk bepótolni a strandolást, és végre a kutyák is mártózhattak egy jót. Kajakozni is elmentünk pár alkalommal. Hihetetlenül jó volt a víz, még szeptemberben is elég jó volt az idő ahhoz, hogy lejárogassunk, bár akkor mi már nem fürödtünk, térdig-seggig azért betotyogtunk :)

Szeptemberben Smilie-nak lett egy fiú társa is, ugyanis Mariannék örökbefogadtak egy ivartalanított 1 év körüli husky kant, Lordit. Addigra Smilie is szépen lefogyott, sokat futottak a nyáron, készültek a minden évben ezidőtájt megrendezésre kerülő szánhúzókutyás találkozóra Dunaharasztiban, ám Lord érkezésével kissé felborult az eredeti terv, mert az ifjú titán sokkal lelkesebbnek és energikusabbnak bizonyult, így végül ő utazhatott, és vele indult Mariann canicrossban. Mi is nagyon vártuk már, igaz a nyár végén pár napot nyaraltunk Harasztiban, de oda akármikor szívesen mennénk :) Ricky idén is hozta a formáját, ő élvezi legjobban ezt a rendezvényt, nem lehet lelőni :) Végülis ő már 6 éve minden alkalommal részt vett a találkozón, rutinos :) Idén azonban elég sok versenyszámban indult, 10 és fél éves korát meghazudtolva! Canicrossban kölcsön adtuk újdonsült kutyás barátunknak, Rakovics Benedeknek. Elég népes mezőnyből 5. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény mind az öregfiútól, mind Benitől, aki most indult először ebben a sportágban :) Emellett a virslievő versenyt is megnyerte az öregúr. Az elmúlt 3 évben sorozatban a kutyáim nyertek - meg is kaptam érte a magamét, hogy biztos éhezhetem a bandát ^^ - 2007-ben Ricky, 2008-ban Leila, most újra Ricky. Nagyon bélpoklos a társaság, az egyszer biztos :) Leila és Nighty az otthon is megszokott felállású 2 kutyás bikejöring kategóriában remekelhetett - végre indult ez a kategória, megvolt hozzá a 3  versenyző! :)
Nightynak ez volt az első hivatalos versenye, mondhatni most debütált, és még Leilát is felülmúlta most, olyan jó formában volt a pályán. Elsők lettünk ugyan, de összességében Leilát tekintve ment már ennél lelkesebben és jobban is. Lehet a pesti lét őt is megviselte valamennyire, mert én sem voltam csúcsformában...

2009 novemberében új falkataggal bővültünk. Régi nagy álmom valósulhatott meg ezzel, 10 éve szerettem volna már titkon egy fehér huskyt. Megan még 2 fehér testvérkéjével a King Christies kennelben született. Vágyakozva szemléltem a netboard szánhúzókutyás fórumain a fotókat a kis csöppségekről. Ahogy telt-múlt az idő, gazdihoz cuccolt a 2 nagyobb testvér (Megan volt a legkisebb). Valamiért én őt már első pillanattól fogva kinéztem magamnak, olyan kis gyámoltalannak tűnt, majd végül ő maradt ott egyedül, nem jött érte az álomgazdi. Később azonban tenyésztője, Podrazik Lídia úgy döntött, féltestvérével, Cassandrával együtt odaajándékozza őket, ha jó gazdikhoz kerülnek. Felcsillant bennem a remény, hátha végre megvalósulhat a régi álom, de a szüleim nagyon nem akarták, hogy még egy kutya érkezzen hozzánk. Sajnos akkoriban nem volt túl jó passzban anyám, a nővére súlyos betegsége miatt nem foglalkozott a helyzettel kifejezetten, hogy mi szeretnénk a kis Megant. Apámmal történt diskurzus alapján úgy véltük, jöhet a leányzó, megbeszéltük a barátommal, hogy közösen vállaljuk be őt...
Ezúton is köszönjük őt Podrazik Lídiának!
Már majdhogynem 7 hónaposan került hozzánk a kiscsaj, bár az ő szempontjából jobb lett volna, ha ez hamarabb következik be, mert sokkal több időt töltött a saját falkájában, mint emberek között, ezért a kutyák mellett érezte magát biztonságban, és nagyon tart még az emberektől. Minket is jópár nap elteltével szokott meg nagyjából, de még nem bízik meg bennünk sem úgy. Rövid idő alatt elég sok helyre elvittük, hogy bepótoljuk szocializációs elmaradásait. Az emberekkel való kapcsolatát kivéve minden másra jól reagált. Nem fél a nagy zajos dolgoktól, utazgattunk vele vonaton, buszon, az aluljárókkal és a lépcsőzéssel sem volt problémája, stb. Szilveszterkor közvetlen közelről szembesült a tüzijátékos jelenségekkel és a petárdázással, ami teljesen hidegen hagyta! Ezzel még minket is jól meglepett! :) Már beavattuk a szánhúzósport alapjaiba, a barátom elkezdett vele itthon canicrossolni, egész ügyes a kiscsajszi! Fogatba is próbáltam berakni 4. kutyaként, de egyelőre ezen a téren még úgy tűnik nem működőképes, vagyis nem működik együtt a csapattal :-P Reméljük idővel levetkőzi a gátlásait, hisz van még bepótolnivalója! :)

Közben beléptünk a 2010-es esztendőbe. Mivel a december a tüzelés jegyében telt, január második felében sor került Megan ivartalanítására. Ahogy telt az idő, kezdett egyre jobban megbízni már bennünk a leányzó, aminek nagyon örültünk és Nightyval is nagyokat hancúrotnak nonstop. Az idegen emberekkel még mindig bizalmatlan, de reméljük ebben is javulni fog a későbbiekben.

Ismét egy új év. És most is azt kell mondjam, nem úgy indult, ahogy elterveztük. Sajnos mind családi, mind személyes és mind anyagi vonatkozású okok következményeképpen erősen körvonalazódott, hogy Megant nem tudjuk megtartani :( Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet! Végre, mire elkezdett bízni bennünk, és szépen beilleszkedett a falkába, mégis mennie kell :( Igazságtalan az élet...
Az vígasztalt, hogy sikerült megbeszélni, hogy az egyik kedves barátunkhoz, Forgács Gergőékhez költözhessen a kiscsaj. Tudtam, hogy ott jó dolga lesz és bármikor meglátogathatom.
Emlékeztetőül: ők a múlt nyár alkalmával fogadtak örökbe altatás elöl egy fiatal husky úrfit, Eliast. A fiatal legény elég rossz állapotban került ki a ceglédi gyepmesteri telepről, nagyon sovány volt és hetek óta hasmenés gyötörte. Hosszabb gyógyszeres kúra és Gergőék gondoskodása azonban meghozta eredményét, Eliasból nagyon szép kiegyensúlyozott, egészséges husky fiú lett.
Az újév nemcsak nekem indult rosszul. Smilie, Mariann örökbefogadott husky leányzója kimászott a két méter magas kennelből, és valahogyan átment a határon. Ukrajnában megtalálta egy illető és felhívta a nyakában található biléta alapján a gazdikat, ám az ígéretek ellenére a kutya nem jutott vissza Magyarországra :(

Március 13.-án útnak indultam Megannal, ez volt a nagy nap, mikor Gergőékhez költözött. Nagyon izgultam, mit fog szólni az új családhoz, de kellemesen csalódtam benne. Gergővel első perctől kezdve nyitottabb volt, mint mikor hozzánk érkezett. Ekkor láttam csak a munkánk eredményét. Messze volt még az ideális kutyaképtől, de nagyon sokat fejlődött. A szülőket nehezebben fogadta el, de Gergővel egyből haverok lettek, na meg persze Eliasszal is! Április elején meglátogattam őket, Nightyt is vittem magammal, hisz nagy játszópajtások voltak. A három kutya nagyon jót bulizott együtt, Megan természetesen megismert, és még mindig látszott a ragaszkodása hozzám. Felszabadult és játékos volt, látszott rajta, hogy jól érzni magát. Gergő apját viszont nem fogadta még el, tőle mindig tartotta a távolságot, pedig ő járt az ebekkel bicajos lemozgatásra. Ez egyelőre talány maradt számunkra...

Április végén Megan egy éves lett. Mégsem örülhettünk ennek, hisz ezzel egyetemben rákapott a baromfivadászatra is. Nem értettük Gergővel, hisz eddig nem akart bemenni a csirkékhez, most viszont mindent elkövetett. Sajnos elég nagy pusztítást végzett pár hét alatt, és május második felére már egy szárnyas sem maradt. Gergő szülei ezt követően nehéz döntést hoztak: Megannak mennie kell :( Egyszerűen nem hittem el!!!
Az egyébként sem stresszmentes életemen (suli és a vizsgaidőszak az első helyen) ezzel teljes káosz lett úrrá. Nagyon megviselt a kialakult helyzet. Próbáltam valami megoldást keresni, de nem jártam sikerrel, és Lídia is megharagudott ránk. Ezzel végképp nem számoltunk, sem én, sem Gergő.
Elkezdtünk gazdit keresni, ami nem volt egyszerű, hisz figyelembe kellett venni a husky fajta igényei mellett a félősséget is, tehát mindenképp tapasztalt gazdit kellett találnunk számára. Végül, június első hetében megbeszéltük a tenyésztőjével, Lídiával, hogy visszavisszük hozzá, mert sikerült egy ígéretes családot találnia számára. 4.-én érkezett vissza hozzánk Gergőéktől, még aznap megejtettük a kozmetikázását. Nagyon vedlett, nem volt könnyű dolgunk a szőrével, úgyhogy csak estére végeztünk, de utána nagyon csini lett :)
Szombaton egy sulis szalonnatüsős búcsúzós rendezvényre voltunk hivatalosak, melyet a japán tanárnőnk szervezett. Mivel Megannal ez a nap volt az utolsó, amit együtt tölthettünk, őt is és Nightyt is vittük magunkkal. A kutyák nagyon jól érezték magukat, Meganra egyszerűen nem lehetett ráismerni, annyit változott, természetesen jó irányba! Sokkal nyitottabb és barátságosabb volt már az emberekkel. Nagyon megható volt számunkra, hisz a velünk és a Gergőéknél eltöltött idő teljes mértékben a javára vált. Biztosak voltunk abban, hogy így már egyértelműen jobb esélyekkel mehet az új családjához. Nagyon bízunk abban Gergővel együtt, hogy mostmár nem kell tovább költöznie. A háttérből továbbra is szívünkön viseljük sorsát és reméljük, kapunk róla visszajelzéseket.
Eközben hosszas gondolkozás után Mariannék örökbefogadták Vilmát, hogy betöltse a Smilie által hagyott űrt. Ez az ivartalanított leányzó Parajdi Zolitól, kedves erdélyi huskys sporttársunktól és barátunktól érkezett és hamar beilleszkedett az új falkájába. Mariann megkezdte a tréningezését, ügyesen haladnak és kettes fogatban máris a riválisunkká váltak gyorsaságban és lelkesedésben, de ez inkább a fiatal Lordi érdeme, aki nagyon lelkes és munkamániás sportkutya lett! :)

Június eleje más kutyás eseményeket is hozott magával. Apámhoz ugyanis májusban valamikor befialt egy kóborkutya. Nyolc kiskölyök további sorsát kellett megoldanunk. A gazdik sajnos nem akartak összejönni, így végül a nyíregyházi Állatbarát Alapítvány segítségét kértem az ügyben, hisz a kicsik már elég nagyok voltak a szilárd táplálékhoz, az anyjuk viszont már kihordta őket az utcára, amiből azonnal megvolt a baj, egy kölyköt el is ütött az egyik környékbeli család. Rendesek voltak, mert elvitték orvoshoz, a doki viszont nem akarta elaltatni, bár a kis pöttöm nem volt valami jól, nem tudott lábra állni és csak sírdogált. Az egész alom szenvedett az élősködőktől (rüh-atka), egyértelműen kezelésre szorultak. A nyíregyházi állatmentésnek köszönhetően megoldódott további sorsuk! Köszönjük nekik ezúton is!
A kölykök közül a legkisebb itt maradt nálunk. Apám kimentette a csatornából, utána jobban ragaszkodott az hozzá. A Buci nevet kapta. Jelenleg róla gondoskodunk. Nightyval már összehaverkodtak, de a többiek inkább tartózkodnak tőle. Nagyon okos és nagy rosszcsont is egyben, nem unatkozunk mellette!

Megemlíteném még falkánk rangidős tagját, Ricky urat. Már a 11. életévét tapossa, mégsem látszik rajta. Próbálom átállítani a nyugdíjas kutyáknak kijáró üzemmódba, de azt hiszem súlyos kudarcokat vallottam. Teljesen felháborodott, hogy miért nem viszem futni a többiekkel, ahogy eddig, miért kell neki többet otthon maradnia... Ha elviszem magammal külön valamerre, akkor megy mint egy őrült, mit neki nyár vagy meleg! Lelkesebb, mint a csajok! Nagyon jó kondiban van a kora ellenére, és egészséges is. Azt hiszem kénytelen leszek mindaddig lazán és kíméltebben bevonni a sportba, míg ő ennyire ragaszkodik hozzá :)

Buci igazán eleven kölyök volt, ezért apám úgy döntött, inkább keressünk neki egy gazdit, mert hiába szerette volna megtartani, nem lett volna rá elég ideje. Épp a harmadik oltására vittem ekkor, és megemlítettem a dolgot az állatorvosnak, ő ajánlott is egy családot, így sokkal hamarabb meglett neki az álomgazdi, mint azt gondoltuk volna. Szinte elbúcsúzni sem volt időnk tőle. De nagyon jó helyre költözött :)

A nyár második fele bizonyos dolgokat tekintve elkezdett az időjáráshoz hasonlítani, és némiképp kiszámíthatatlan fordulatokkal gazdagodni. A falka szempontjából ez nem számított, inkább az emberi kapcsolatokra vonatkozott :) A diákmeló valahogy most sem akart összejönni, ezért volt idő a négylábúakkal lógni a természetben.

Július utolsó napján ellátogathattunk a veresegyházi medveotthonba, ahol kisfarkasok születtek. Kézhez szoktatták őket, és emberek közt nevelkedtek, látogatásunkkor körülbelül négy hónaposak lehettek már. Bemehettünk a kis falkához, és testközelből ismerkedhettünk a kis farkaskölykökkel :) Fantasztikus élmény volt, hihetetlenül barátságosak voltak, na persze elevenek és nem zavartatták magukat, játékszernek véltek táskát, cipőfűzőt, sálat, ami csak megtetszett nekik :) Megnéztük a felnőtt falkát is, bár ők nem nagyon mutatkoztak, inkább hűsöltek a rejtekeikben. A macik készségesen pózoltak és kíváncsiskodtak, bár én elfogultan inkább a farkasokra voltam kíváncsi :) Nighty is velünk tartott, összeismerkedett az ősi haverokkal, és a medvéket is leszemlézte :) Felejthetetlen nap volt :)

Augusztus első felében ismét Dunaharasztiba mentünk nyaralni pár napra a tavaly elkezdett hagyomány szerint, ugyanazzal a társasággal. Ezúttal Nighty képviselte a négylábúakat a terepen. Érdekes az élet, a tavalyi találkozón egymásra talált ott két ember, az idei találkozóra már férj és feleségként jöttek el, a boldog kismama pedig 8 hónapos pocakkal várta a nagy napot :) Mindenki meghatódottan várta már akkor a nagy eseményt :)

A hónap második felében egy szamojéd találkozón vettünk részt Nightyval Dunaföldváron, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat :) Kedves, családi hangulatú kis csapat gyűlt össze, és a hömpölygő szamifalka, mint a régi jó cimborák, önfeledten kergetőztek :) Sok házi finomság is terítékre került :) Ezúton is szeretném megköszönni Ildinek, valamint Kittinek és Gábornak, hogy ott lehettem ezen a remek, bár fülledt és kicsit esőáztatta, de annál jobb hangulatú találkozón :)

Szeptemberre érdekes módon végre kaptam diákmunkát, így azt a hónapot végig is dolgoztam. Hónap végén ismét várt minket Harasztiban a szánhúzókutyás találkozó, ebben a hónapban csak ez az az esemény, ami említésre méltó :) Idén is jól érzetük magunkat, bár lemaradtunk sok programról, látszik, hogy öregszünk, inkább választottuk a pihenést, amikor tehettük :) Igazából csak a virslievő versenyt sajnálom, Ricky tatának az a kedvenc "programja". Az utolsó napot sikeresen elmosta az eső, ilyen is rég volt már, igazi dagonyává változott a futam :) Sebaj, ennek is megvolt a maga hangulata :)

Az október vízválasztó hónap lett. Albérletbe költöztünk, falkástul :) Bár a szüleim nem lelkesedtek az ötletért, és nem is volt olyan egyszerű az önálló háztartás és az anyagiak megteremtése hozzá, sőt nem is tartott két hónapnál tovább, de én nagyon boldog voltam, hogy megadatott ez a lehetőség :) Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, remek helyen voltunk, és nagyon hiányzik az az élet. Hálás vagyok a szüleimnek a sok segítségért, hogy ez megvalósulhatott. Remélem, legközelebb nem két hónap lesz :)

A hazaköltözést követően valahogy nem találtam önmagam, de az élet ment tovább...
Lehetőség adódott a kutyákkal szánozni, volt havunk decemberre. Sőt lehetőségem nyílt egy saját kis szánhoz jutni, és megtapasztalni, hogy nem is olyan egyszerű egy ilyen "járgányt" irányítani :)

Megszokott párosunk (Nighty és én) februárban Sipi jóvoltából egy napra nézőként szurkolhatott Donovalyban, a szánhúzó világbajnokságon :) Ezúton is köszönet érte, felejthetetlen élmény volt újra itt járni hat év után. Bár nemigazán volt hó, a szervezők megoldották a helyzetet, le a kalappal előttük :) Sajnos azt csalódottan tapasztaltam, hogy nem voltak olyan szánhúzós ereklyék, amik 6 éve (huskys zoknik, sapkák, fülvédők, kendők, pólók, plüssök, hámok, felszerelések, stb.) Az eseményről készítettem egy kis videót is :)

Február második felében a közeli városban lakó barátnőm, Anett, örökbefogadott a szánhúzó alapítványtól egy szamojéd leányzót, aki a Gigi nevet kapta. Meglátogattuk őket Nightyval :)Igazán kedves, puszis, életvidám csajszi, bár eléggé rossz állapotban volt, Anettnek köszönhetően szépen rendbejött :)

Márciusban szintén Sipi segítségének köszönhetően, eljutottunk ismét a veresegyházi medveotthonba, ahol az évadzáró kutyafogathajtó verseny is megrendezésre került, idén már második alkalommal. Mi ezúttal csak nézőként vettünk részt, illetve igyekeztünk kicsit besegíteni a szánhúzó alapítvány munkájába Nightyval :)
A falkaskölykök jó nagyra nőttek a múlt nyár óta, és most a nagy farkas falkához is több szerencsénk volt :)

A hónap második felében utaztak haza Cseke Timi barátnőmék Írországból, de husky csajszijuk, Kiba, futárral jött, pár nappal hamarabb, így nem láttam akadályát, hogy nálam vendégeskedjen a leányzó :) Nagyon jófej huskyt ismerhettem meg a személyében, bár tipikus kamasz volt érkezésekor :) Remélem még találkozunk a jövőben ;-)

Április végén Szilvásváradon zajlott a hagyománnyá vált neves CACIB kutyakiállítás, amely két évente kerül megrendezésre húsvétkor. Ez a kis városka gyönyörű kirándulóhely is egyben, mi viszont dolgozni mentünk a kiállításra a barátommal, ahogy annó 2009-ben, de nekünk ez felért egy kirándulással :) Természetesen Nighty most is velünk tartott.

Májusban kis városunkba költözött Nagy Marianna barátnőmékhez Vénusz :) Hihetetlen jófej huskynca ő is, remekül egymásra találtak a gazdikkal :) Venu nagyon kedves és türelmes Marianna két éves kislányával, Fannival, imádják egymást, jó őket látni együtt :) Minden gyereknek így kéne felnőnie, megtapasztalva az állatok szeretetét, hogy majd ő is továddadhassa azt...

Szeptemberben kicsit bizonytalannak tűnt ugyan, de sikerült kijutnunk Harasztiba. Nagyon jól éreztük magunkat ezúttal is, de sajnos nem jutott idő mindenre, amit szerettünk volna, főleg a barátaimra, akik közül többen csak vagy most voltak először, vagy nagyon ritkán tudnak kijutni. Remélem legközelebb sikerül jobban beosztani az időnket :)

Az ősz egyik fele diákmunkában tartalmasan telt, de sajnos a másik felére maradt az otthon ücsörgés. A kutyák ezt nem bánták, mert rengeteg idő jutott nekik, sok séta, közös bandázás Vénuszgazdiékkal, stb. A november több szempontból is nagy változásokat eredményezett... Jókat is, és kevésbé kellemeseket is... de az élet már csak ilyen :) Mindent összevetve viszont nem történt semmi olyan rossz, ami a hátrányomra vált volna :)

A 2011-es tél egy újabb csalódás időjárás szempontjából. Reméltem, hogy idén több havunk lesz... Ahhoz képest jött egy hormonzavaros december. Hol hideg, hol meleg váltogatta egymást. A kutyák se tudták hova tenni a dolgot, úgyhogy ledobták a nagy bundit. Karácsony előtt viszont érezhettek valamit, mind be volt zsongva. Nem hiába, 24.-én végre megjött a karácsonyi meglepetés, egy kis hó formájában! Gyorsan ki is használtuk, és előkaptuk a szánt :) Csak egy kis bohóckodásra volt elegendő ugyan, de legalább megvolt a dolog feelingje :) Sajnos másnapra el is olvadozott kis havacskánk, jókora latyakot hagyva maga után...

A szilveszter is gyorsan eltelt. A banda nem szívbajos, úgyhogy a durrogások és az égiháború minket nem zavart. Nighty eleinte picit nyugtalankodott önmagához képest (ez ilyen hülye fejek vágásában jelent meg nála), de egyébként végigpunnyadta az egész szilvesztert a szobában :) A többiek szokásukhoz híven a pincében trónoltak, nekik az a törzshelyük, bár nem épp szilveszterkor, hanem úgy általában véve is :) Ricky bevackolta magát a kazánházba olyan öregesen :) Leila a pincelejáró előtti részt tette magáévá... :)